Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

Először történt meg és ettől az évtől kezdve szintén gyakorlat lett, hogy az igazgatót nem egy, hanem három évre választották meg. Szintén először történt meg, hogy egy tanárt hosszabb időre megválasztottak. Ugyanis Bellus katedrájának hat évre biztosították a fizetését, ezért részére kiadták a hat éves híványt. A törvényes előírás szerint algimnáziumot öt tanárral lehetett csak működtetni, de minimálisan annyi kellett, ahány osztály létezett az iskolában, tehát csak négy tanár aláírásával számított hitelesnek a bizonyítvány. Az aszódi tanodában csak három szerződtetett oktató tanított, a negyedik tanár beállítását tovább nem lehetett halogatni. Bár Moravcsik lelkész ajánlkozott, hogy ő mint negyedik tanár szívesen oktat (díjazás nélkül!) vallástant, ám ezt a javaslatot nem fogadták el, hiszen a lelkésznek volt éppen elég feladata.

1 Mindazonáltal - más megoldás híján - az első hetekben mégis neki kellett három osztályban a vallástant tanítani." Az önzetlen segítségnek szép példájaként e nehéz helyzetben a város jegyzője, egyben a GB tagja, Csenge István javasolta, hogy hívják meg fiát a IV. tanári állásra, természetesen tudva azt a körülményt, mely szerint a fizetésre az egyháznak nincsen pénze.

3 Csengey Gusztáv Adolf hitjelölt ekkor neves pesti újságok munkatársaként már jó hírt szerzett a szakmában, különösen a gyermek- és fiatal olvasók körében volt népszerű, ám a Fogoly lengyel című költeményét, mely az 1863as lengyel felkelésnek állított örök emléket, az egész ország lelkesen szavalta. A protestáns szellemiség szép megnyilvánulásaként Csengey megtiszteltetésnek vette megválasztását annak ellenére, hogy tudta „...az egyház jelenleg nincsen olyan helyzetben, hogy neki rendes évi fizetést adjon... ", mégis két tanéven át ingyen tanított az algimnáziumban. Csengey önzetlen és nagylelkű vállalkozása újabb erőt öntött azokba, akik a gimnázium pénzügyi megalapozásán fáradoztak. Keglevich Emma grófnő, Ármin báró neje, 1869. február 14-én táncvigalmat rendezett az iskola megsegítésére, mely rendezvénynek bevétele 835 Ft 65 kr volt. A következő esztendőben báró Podmaniczky Leventéné vállalta el a bálanyai tisztséget, ekkor 270 Ft-tal gyarapíthatta az algimnázium kasszáját.

4 Talán nem illik egy magasztos iskolatörténethez az anyagiak előteremtésének állandó emlegetése, ám az akkor alig több, mint 1000 lelket számláló helyi evangélikus gyülekezetnek a két iskola fenntartása folyamatosan létező gondot jelentett, annak ellenére, hogy a Podmaniczky család - az ősökhöz méltóan - mind erkölcsileg, mind anyagiakkal jelentősen támogatta az intézményeket. Azonban már fentebb említettük Lajos és Andor 1 AEEI Protocollum - 1868. aug. 23. jkv 2 Évkönyv ]868/69. • AEEI Protocollum - 1868. okt. 7. jkv. 4 Az AEEI Protocollum jkv. alapján f. ^í.^. Z^L* «Av*^.. Osztálynapló részlet