Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
Bevezetés
alkalommal találjuk a nyitó tanulmányt: Iskolánk rövid története. Ugyanebben a számban közli le Dr. Fabricius Endre főtanácsos cikkét, aki egyik felmenőjét, Fabricius János hartai lelkészt, volt aszódi latin iskolai tanárt mutatja be Az aszódi ág. h. ev. gymnasium első tanára címmel. 1 Fabricius tanulmányának célja, hogy dokumentumokkal bebizonyítsa: a latin iskola már 1784 előtt is létezett, mert őse az 1784-es hartai székfoglalása előtt működött az aszódi tanodában. Az 1926-os évkönyvet követően szinte évente jelent meg egy-egy, alaposabb kutatásra épült Oravecz-dolgozat, melyek vagy az iskolát támogató férfiak életét (Iskolánk első jótevője, 2 Iskolánk legnagyobb jótevője 3 ) vagy pedig a legfontosabb, az iskola életére vonatkozó dokumentumokat (Az aszódi ág. h. ev. Petőfi reálgimnázium első évtizedei 4 , Az első főigazgatói jelentés 5 ) mutatják be. Oravecz korai halála után ugyan az évenként megjelenő évkönyvek viszszatekintenek a gimnázium múltjára, ám ezek új adatokkal már nem rendelkeznek. Az iskola történetének kutatásával az 1950-es évek végéig senki sem foglalkozott. Az 1958-ban, a régi gimnázium falai között létesített tájmúzeum (1960-tól Petőfi Múzeum ) vezetője, e sorok írója vállalta fel a Petőfi kultusz ápolása mellett az iskolatörténeti kutatásokat is. Az 1960-ban megindult Múzeumi Füzetek c. sorozatban kezdetben a kisebb lélegzetű, adattári szintű írások után egyre több, az aszódi iskolával kapcsolatos kisebb-nagyobb tanulmány jelent meg. Kardos Győző néhai gimnáziumi igazgatónak több kéziratos iskolatörténeti dolgozata fennmaradt, ám ezeket a szerző is inkább népszerűsítő jellegű írásoknak, mintsem pontosan adatolt tanulmányoknak tekintette. 7 Az elmúlt évtizedekben több főiskolai és egyetemi szakdolgozat szerzője vállalkozott az aszódi iskolák történetének a bemutatására, ezek az írások csupán az ismert adatokat fogalmazták újra. A magyarországi középfokú oktatásról több kiváló szakmunka jelent meg. E terjedelmes irodalomból bármelyiket is kiemelni nem tisztünk. Azt azért megállapíthatjuk, hogy összefoglaló tanulmányok mellett egy-egy iskolát bemutató, kisebb lélegzetű munkák is örvendetes számban láttak és látnak napvilágot. 8 Az evangélikus középiskolák történetéről mindmáig a legjobb összefoglaló munka Szelényi Ödön könyve. 9 A kutatók talán azért nem vállalkoznak újabb átfogó munka elkészítésére, amit éppen Szelényi említ, mely szerint a XVffl-XIX. században minden evangélikus középiskola különbözött egymástól. Igazi jó összefoglalást tehát majd csak 1 Évkönyv 1926/27. 5-8. 2 Évkönyv 1927/28. 3-7. 1 Évkönyv 1930/31. 3-8. 'Évkönyv 1930/31.9-12. s Évkönyv 1933/34. 3-8. 6 Múzeumi Füzetek (MF) 7. sz. - Aszód, 1975.; MF 11. sz. - Aszód, 1978; MF 31. sz. - Aszód, 1985.; MF 34. sz. Aszód, 1989. MF 40. sz. 7 PMA 286-79.; 305-80; 328-81. * A sorból csupán egyet emelünk ki, Kolta László: A bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium Bp. 1991. c. müvet, mégpedig több ok miatt: a sárszentlőrinci latin iskola, majd a bonyhádi gimnázium hasonló fejlődésen ment keresztül; ez is evangélikus tanoda; ez is egykori diákjának, Petőfi Sándornak a nevét viseli. Ami különbség kimutatható - azon túl, hogy az aszódi háromnegyed évszázaddal régebbi iskola - mindenekelőtt az, hogy a bonyhádi gazdagabb vidéken, nagyobb mezővárosban létezett, s előbb - és főleg könnyebben - indult meg a főgimnáziummá válás útján, a gimnáziumi főépület is jó negyedszázaddal előbb épült fel, mint az aszódi új gimnázium. 9 Szelényi 1917.
