Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

tekintettel, Mikulás Dániel Edvárdot kérte fel papjának (megválasztására 1850. szeptember 15-én került sor).

1 Ez - sajnos - nagyon rossz döntésnek bizonyult, mert ettől kezdve a békétlenség, a viszály ütött tanyát az ősi gyülekezetben. A nemzet magára találásának és hősi szabadságharcának rövid másfél esztendejében még türtőztette magát Mikulás, ám az önkényuralom nemzettiprásának sötét éveiben nyílt osztrákbarátsága, nyughatatlan lelke, szeszélyes természete vezette tetteit. Fő célpontja paptársa, a nagyobb iskola tanára, Korén István volt, akit „...életre-halálra gyűlölt, a forradalom idején mint pánszlávot, 1849. évtől pedig mint forradalmárt adogatott fel. "

2 Először is a hívek között igyekezett lejáratni a roppant népszerű professzort, akit vetélytársának tartott, hiszen Korén is felszentelt pap, segédlelkészi teendők ellátása is feladata volt. A két egyházi hivatalnok között az ellentétek gyökere itt keresendő. Az öregedő Korennek egyre nagyobb erőfeszítésébe került a latin iskola vezetése és még a papi teendők ellátása, mely utóbbiak Mikulás folytonos betegeskedései miatt csak növekedtek. A kiváló professzor nehezen viselte el az osztrákokat szolgáló, a hatalmasságokkal nyíltan barátkozó, iskolai dolgait inkább akadályozó, mintsem segítő, sőt szeretett iskolájának a felszámolására törekvő, tekintélyét folyamatosan lejárató lelkész viselkedését. Miután helyben nem tudta célját Mikulás elérni, feljelentést tett a hatóságoknál a tanár ellen, mivel tiltott, magyar nyelvű tankönyveket használt az iskolában. Korent azonban nem olyan fából faragták, aki egy feljelentéstől megijed. „Pedagógiai nézeteit a hatalommal szemben is bátran kimondta, az esperességi látogatás alkalmával állást foglalt a kormány által eltiltott Ballagi-féle tankönyv mellett, amiért a helytartóságtól dorgatóriumot is kapott. " Mindazonáltal az egyházi főhatóság, a Pest megye esperesség több alkalommal is megvizsgálta az ügyet és minden esetben Korén mellé állva, a tanárnak adott igazat.

4 Az egyház vezetéséből kiszorult Podmaniczkyak (a szabadságharc idején vállalt tisztségük miatt az osztrák szoldateszka szemében ellenségnek számítottak!) tekintélyének hiánya, Mikulás zabolátlansága válságos helyzetbe hozta az iskolafenntartó helyi gyülekezetet. Amikor pedig a helyi egyház ismét egy Podmaniczkyt (Ármin bárót) választott meg felügyelőnek,

5 akkor a pap még nagyobb gyűlölettel viselkedett, szinte mindenkivel szemben. Pénzügyi problémák, alaptalan vádaskodások, botrányos közgyűlések, a hívek és lelkészük szembeállása (Mikulás 1853. szeptember 7-től nem vett részt sem a presbitériumi, sem az egyházi közgyűléseken!)

6 az egyházmegye vezetésének a figyelmét is felkeltette. Az esperességi kiküldöttekkel szemben azonban Mikulás olyan minősíthetetlenül viselkedett, amire talán addig még sohasem volt példa az evangélikus egyházban. Az indulatok és ellentétek csak lassan csitultak, ám el nem múltak. Bár a kormányhatóságok hatalmi szóval megerősítették állásában az 1855 januárjában felfüggesztett Mikulást, sőt még azt is sikerként könyvelhette el, hogy legnagyobb ellenlábasa, a kiváló Korén 1856-ban inkább elment Aszódról Szarvasra, mintsem értelmetlen harcot folytasson egy félig megbomlott elmével, mindezek ellené1 AEEI Protocollum - 1850. szept. 15. jkv. 2 EOL Pestmegyei Esperességi Iratok 1854. 19. 3 Évkönyv 1900/1901. I. 4 EOL Pestmegyei Esprességi Iratok 1953. 8. 5 AEEI Protocollum - 1852. dec. 23. jkv. 6 Lásd erre vonatkozóan AEEI Protocollum IV. -1856. márc. 2. jkv.