Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

mezővárost s így nevendékeit is elegendő biztonságban lenni vélvén a rendes tanítást ezután is folytatni fogja? Megvallom, hogy az utóbbit magam is inkább szeretném, miután felette restelleném, ha fiaim rendes tanulási pályájukat félbe szakítani kéntelenítettnének. Azonban ha életük veszélyeztetnék s tanulásuk is elegendő biztonsággal ezentúl Aszódon nem folytathatnék, azon esetben elvárom tisztelt Oktató úr barátságától, hogy engem a teendőkről legjobb belátáshoz képest őszintén utasítani fog... "' Ugyanerről a témáról szól az alábbi levél is: „Érdem telly es drága Professor Úr! Szeretett barátom s polgár-társ Uram! Hála az Úr Istennek, ki ügyünket Hartzosainkat nagy fontosságú munkálkodásaiban ápolja és segíti, hogy a dolgok mind másképen vagyon mint én arról értesültem, szerdán azaz jan. 3-n Versegen keresztül. Pestről megfutamodott Úri Emberek, sőt rokonaim állal. Kik ugyancsak azt állították, hogy nagy számmal Pest felé nyomul az ellenség és egy pár hétig tanátsosabbnak javaslatiak gyermekeinket hon tartani, mintsem Aszódon. Kár volt a holmikat is haza fuvaroztatni engedni, ha Uraságtok valamit bizonyosat tudnák a dolgok felül. Egyéb eránt jobb félni, mint vakmerőnek lenni. Nálunk azon hírek szárnyaltak, hogy még a gyermekeket is osztrák földre elhurcolja az ellenség, ily gyalázatos hadat nem ismerünk talán még Krisztus Urunk születése óta. No, de sebaj, megfordult hát a Koczka, íme visszaadjuk a megfutamodott újoncokat, tessék úgy velők bánni, mint eddig, sőt ahol kell szigorúbban, mert a Samum már az egyszer egyet is elfelejtette, nagy hunczut, bot kell arra és Lajosra dorong, csak egészségén ne ártson, amint eddig is tetszett vele munkálkodni semmi kímélet, úgy mint sajátját büntesse, szigorúan tartsa kérem Professzor Urat. "' Korén az 1848/49. esztendőben az átmeneti osztrák megszállás, majd a tavaszi hadjárat hadvonulásai és éppen e térségben lezajlott nagy csaták (hatvani, isaszegi) ellenére sem zárta be az iskolát. 0 tanított, a diákok pedig tanultak, a megszokott módon. Persze az események nyom nélkül azért nem múltak el. Erre utal a tanév végi vizsgának a kezdetén elhangzott Beköszöntő, amit Weisz Frigyes aszódi diák mondott el az egybegyűlt előkelőségek és szülők előtt: „Nagyon Tisztelt Pártfogóink! A haladás mind anyagi úgy szellemi országban is harcot szül és harcot kíván. Arra lehet gondolni is, hogy az ellentett erők közül valamelyik a másiknak önkényt s mintegy megelőzőleg tért engedne, hogy midőn az elavult eszmék és kedvelt szokások helyébe újak, a kornak ítélete szerint jobbak lépnek, midőn a tudatlanság gyászos homálya a tudománynak jótékony fénye által szétoszlatiatik vagy az egyénekel boldogító jogok és kiváltságok mindnyájunkra kiterjesztetnek, az ellenséges erők közt dacoló feszültség és majd erősebb, majd gyengébb küzdés támadjon. Nincs szükségem állításomat bizonyító eseményeket messze keresni. A világ erősebben, mint valaha haladásnak indult s ez üdvös léptének nagyszerű következménye a harc, mely mint sok más körületünk fekvő állományokat, úgy főképen édes hazánkat gyötri. Haladás végett voltunk mi is, kik ezen padokat elfoglaltunk tíz hónap előtt ide küldve, s mondhatjuk tapasztalásunkból mindegyikünknek, aki küldetésének megfelelni akart, kellett a tíz hónapot folytonos harcok közt leélnie. Nem ugyan harcban a vérontó fegyverekkel a földi jogok keresésében, hanem a nem kisebb éberséget kívánó harcban a szellemi javakért. Az országos vitézek csillogó fegyverekkel bevesznek várakat s hősies bátorsággal hódítják az ellen vidékeit; nekünk éber ésszel kellett új tájakat elfoglalni a szellemi országban, kellett a tudomány útján, a tudomány diadalához törekvésünkben csaknem minden percben új ellent legyőzni munkássággal. Azokat a harc napjaiban kell bíztattatni, hogy lángoltassék fel keblökben a győzelem kivonata és legyőzettessék a haláltóli természetese rémület, nekünk kellett serkentetnünk, buzdíttatnunk, lelkesíttetnünk feszült munkára, éber gondolkozásra, közfigyelemre és a tudományok utáni vágyra. Kellett ez a lefolyt tíz hónap alatt annyira inkább, hogy az országos harcnak sűrű fergetege! vidékünkben is átvonulván, 1 Reil V. - Zelenka Dániel vanyarci ev. lelkész 1849. jan. 8-án kelt levele Korenhez. ~ Reil V. Kaszner Sámuel béri evangélikus tanítónak 1849. jan. 5-én kelt levele Korenhez.