Verba Andrea: Paizs Goebel Jenő (1896–1944) (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1996)

Szép példája ennek egy nemrég felbukkant dombtanulmány.

9 A szinte száraz ecsettel felhordott mélykék festék nem fedi el a papír világos színét, s ezáltal levegős, már-már pasztellszerű hatást kölcsönöz a képnek. A fény megérint egy ágat, leveleket borzol a szél. Minden mozog, vibrál, szüntelen átalakul. Titkokkal teli, ismeretlen világban járunk. Paál László erdeje és Dante erdeje egymásba játszik. Vajon mit ígért a barbizoni erdő Paál László méltó utódjának, aki kezében a rongyosra olvasott Dante művel érkezett ide? És mit ígért a város, a festők városa, Párizs? Paizs Goebel családjához írt levelei alapján melyek a hagyatékban ma is megtalálhatók - nyomon követhetjük, mit várt, mit kapott és hogyan élt Párizsban. Egy keltezetlen, édesanyjához írt levelében így foglalja össze élményeit: "Parist bizony nehezen tudnám elhagyni ... Nehéz a művészet, nagyon nehéz. Csak most tudom azt, hogy semmit se tudok én ... Gyönyörű dolgokat láttam, de egyik se elégített ki, szomjas vagyok valami másra, újra! De azért nagyon jó volt az, hogy itt éltem az én nagyszerű Parisomba ... látó szemem mindent felölelt, észrevett."

10 1924 késő őszét és a telet Párizsban töltötte a festő. Leveleiből kitűnik, milyen nehéz anyagi viszonyok közt élt, s bár ösztöndíja mellett fivére, Pajzs Ödön mindvégig támogatta, így is csak szűkös megélhetésre futotta a postázott összegekből. 1924 december közepe táján írt levelében különös tervről számol be:"...Varga Bercivel és Rauscherrel

11 januárban le szeretnénk menni Algírba - mert ott olcsóbb az élet, kivennénk egy nagy szobát és az igen érdekes ottani típusokat festenénk." Az utazás végül is csak terv maradt; a család is igyekezett lebeszélni

12 - élménnyel, látnivalóval a francia főváros is bőven ellátta a festőt. A Louvre kiállításai mellett a kiállítótermeket, a múzeumokat járja. "Ma egy csomó kiállítást néztem végig, olyan fáradt vagyok, mert egyik kiállítás a másiktól igen messze van, hisz Paris legalább öt-négy olyan nagy mint Pest... A Berci nagyon jó gyerek mindig feljön hozzám, ha hall valamit, amit érdemes megnézni. Nagyon sokat köszönhetek neki a víg kedélyével mindig elűzte tőlem a sötét szárnyú démont, a melancholiát. Hát biz nagyon sokat láttam, fogom én még sajnálni, ha elmegyek innét, Parist. Ó, Paris az nagyszerű! ... Sokkal borzalmasabb, színesebb mint Dante pokolja! De szép! ... " - olvashatjuk 1925 február 29-én kelt, édesanyjához intézett sorait. Tájékozódásában Varga Alberten kívül a Czimra fivérek és a szintén Párizsban tartózkodó Tihanyi Lajos vannak segítségére. Ebben az időszakban nehezen megy számára a festés, a szenvedélyes gyűjtés lázában ég, " Itt kinn azt kell felhajszolni ami(t) Pesten nincs meglátniez a fontos!" - írja a már említett szövegben. A hagyatéki anyagban a levelezésen kívül található egy köteg képes levelezőlap, mely szintén a párizsi tanulmányút emlékeit őrzi. A lapok mindegyike korabeli reprodukció, egy-egy műalkotást ill. annak részleteit ábrázolja. A lapok néhány kivételtől eltekintve - 7 db drezdai és 1 db bécsi képeslap - Párizsból származnak.

13 Festőről lévén szó ezek a kis reprodukciók talán jegyzetként is fölfoghatók. A kép bizonyára nem lesz teljes, de érdekes összefüggésekre világíthat rá, ha sorra vesszük, mely művészek, milyen műalkotások fordulnak elő ebben a kis gyűjteményben.

14 A drezdai lapok témája: Vénusz, Léda vagy egyszerűen a tanulmányként ábrázolt női akt. A párizsi reprodukciók többsége szintén tanulmányrajz: Michelangelotól akttanulmányokat, Leonardotól arc és drapériatanulmányt, Rembrandtnak kompozícióvázlatait találjuk a lapok között. A kiválasztott alkotások nagy része abba az érdeklődési körbe illeszthető, amely Szőnyi Istvánt és a körülötte kialakuló festői csoportosulást is jellemzi az adott időszakban. A fiatal Goebelt - bizonyára a főiskolai stúdiumokat sem elhanyagolhatóan -, ezidőtájt az aktkompozíció ill. ennek mitológiai tárgyú megoldásai: Vénusz, Léda, Danaé alakja foglalkoztatja. Ahogy Haulisch Lenke is írja: "Egy fennmaradt tanulmányból rekonstruálhatjuk azt a nagyméretű olajképet, mely Festő és modell címen a főiskola növendékeinek nagyrabecsülését váltotta ki a húszas évek elején. Az előtérben, a kép teljes szélességében női aktmodell fekszik. A művész közeledik felé a háttérből, és gyümölccsel kínálja. Mögötte még néhány álló alak zárja a teret".

15 Goebelnek ezenkívül Vénusz cím-