Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - Nagykőrös szellemi életének virágkora (XIX. század közepe)

tétlennek. „A collegatus többnyire széllyel futott, mint a csirke, csak Szilágyi Sándor van itthon, mint passer solitarius. Ő és én dicsőségesen múlatjuk a szünidőt. »Szervusz« - Szervusz, mi újság? »Semmi«. Az nem sok. Gyújts rá. »Szervusz« - Szervusz. Az ajtót húzd be, mert bejönnek a legyek. = És ez így megy rendesen minden nap egyszer. Azt veszem észre, hogy pár év óta mindinkább elfelejtek beszélgetni." Több alkalommal is lehetőség nyílott előtte, hogy lakhelyet és állást változtasson. Először szülővárosába - ahová nagyon visszavágyódott -, Nagyszalontára hívták 1854-ben, de az algimnáziumban nem akart tanítani, s mellette lelkészi teendőket is ellátni. Kecskemétre 1856-ban hívták meg tanárnak, de oda sem ment, mivel a gimnázium nyilvánossági joga még bizonytalan volt. A következő évben Pesten, a kereskedelmi iskolában adódott volna lehetőség a tanári munkára jó fizetéssel, de ezzel sem élt Arany János. A híres Debreceni Kollégium meghívását sem fogadta el 1858-ban: „Minek csereberéljem én az állomást! Itt is megvagyok, jobban ott sem lennék..." írta február 7-én sógorának Nagyszalontára, majd a március 3-i levelében részletesen indokolta elhatározását: „csepp kedvem sincs cseberből vederbe szállni, vagy eben gubát cserélni, e határozatom mellett most is állok. Miért tegyem én ki magam a költözködés, behelyezkedés, újramegszokás alkalmatlanságainak? Saját jobblétem eszközlése végett? S mivel lenne jobb dolgom ott, mint itt? A jövedelem, a kiadás egyforma. Vagyhogy az ottan küzdelmekben részt vegyek? Én már küzdeni, akár hol is tört ember vagyok. Nekem már nem kell keresni tért, a pályát: nekem volna pályám, de nincs ember hozzá. Ezt nem tudják azon urak, kik erkölcsi felelősségről beszélnek. Aztán meg erkölcsi felelősséggel jár az, nem Debreczenben, hanem Kőrösön tanítani a magyar nyelvet? S mivel magyarabb vidék, mint ez?..." Közben azonban sorra eltávoztak Nagykőrösről a kedves barátai, 1860-ban Szabó Károly is elköltözött Kolozsvárra, csupán a jókedélyű Szilágyi Sándor maradt (1868-ig) a gimnázium tanára. Aranyt ez a helyzet nagyon zavarta, s egyre vonzóbbá vált számára Pest, ahol a magyar tudományos és irodalmi élet egyre job-