Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - Nagykőrös szellemi életének virágkora (XIX. század közepe)

- a verseinek kiadásából befolyt tekintélyes jövedelem befektetésével - Nagykőrösön nem tudott földet vásárolni annak drágasága miatt, ezért Ercsey Sógorának küldözgette haza Szalontára a pénz, ott kí­vánta vagyonát gyarapítani földvásárlással. A gazdálkodás nem volt Arany János erős oldala, arra alkalmatlannak bizonyult. Ő költő volt, aki szellemi, művészi alkotással tölti ki életét. Arany nem vált földbirtokossá Nagykőrösön, sajátos zárkózottsá­ga nem tette lehetővé, hogy nagyvilági életet éljen a helyi notabili­tás társaságát keresve. Tanártársai, néhány helyi méltóság jelentették a szűkebb társasági környezetet számára, amelyben rendszeresen megfordult, részt vett névnapokon, jelesebb napok megünneplé­sében, szüreti vigalmakon, disznótorokban. Családja egészen jól érezte magát Nagykőrösön, jól beilleszkedett a kisnemesi társadal­mi közegbe, különösen közel kerültek a Gubody családdal, akivel szomszédok is voltak. Kőrösről való eltávozásuk után Juliska még levelezett Gubody Nelli barátnőjével. Talán, ha Nagykőrösön férj­hez mehetett volna Juliska (az egyik Beretvás fiú tetszett neki, de az a Gubody lányt választotta), másként alakult volna Arany János ke­délyállapota is. Arany eljárt az Úri Kaszinóba, rendszeresen felkeres­te az Esser-féle patikát, ahol a gubacstinta mellett orvosságot vásárolt a költő. Több alkalommal - a tanítói hagyományokat követve - sír­vers írására vállalkozott. Kedves barátja, Szász Károly ifjú hitvese, Szász Polixéna sírkövére írt verset 1853-ban. Egy tekintélyes, vagyo­nos cívis gazda, Kupai Kovács Mihály családja kérésére szintén írt sírverset 1859-ben. Már eltávozott Nagykőrösről, de kedves körösi ismerőseinek sírkövére Pestről is küldött verset, így háziorvosának - aki szintén nagyszalontai származású volt - 1862-ben, és Bordács Dániel jogtudornak, ügyvédnek 1865-ben. Arany János tehát viszonylag jól érezte magát Nagykőrösön. A fi­zetését kiegészítette verseinek honoráriumaival, levelezett, látogatást tett, gyakran utazott fel Pestre, különösen 1853-tól, amikor megin­dult Kecskemét és Pest között a vasúti közlekedés. Nem is kívánko­zott el, jóllehet nyaranta, a nyári vakáció idején gyakran érezte magát

Next

/
Thumbnails
Contents