Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - Nagykőrös szellemi életének virágkora (XIX. század közepe)

ba tartoznak. A nagykőrösi évekre esik Arany János ballada korszakának kibontakozása és kiteljesedése. Igen nagy hatással volt rá az angol irodalom, illetve a skót, walesi népballada költészet, ennek bizonysága a „Sir Patrick Spens" című, 1853-ban írt skót balladája. Ezzel egy időben sorra születtek meg a Hunyadi-kör balladái: „V. László" (1853), „Az egri leány" (1853), „Mátyás anyja" (1854), „Szibinyáni Jank" (1855), „Stanzák »Matyas dalünnepe« eposzi kísérletből" (1855), „Hunyadi csillaga" (1855), „Pázmán lovag" (1856), „Both bajnok özvegye" (1856). Arany érdeklődése a német irodalom felé is fordult, s annak hallhatatlan óriása, Goethe szintén hatással volt rá. A „Ballada. Goethe után." című balladát 1858-ban fordította Arany János (ennek kéziratát is az Arany János Múzeum őrzi és mutatja be kiállításában): Oh, jöszte be, jó öreg énekesünk! Itt lenn, a terembe', magunkra leszünk, Zárjuk be retesszel a zárat. Anyánk könyörög - s az atyánk odakünt Farkasra vadász, tova fárad. Mond szép regedalt, de többször is ám! Míg betanulom kis öcsömmel; Már rég epedünk zene s dalnok után, Gyerek ezt hallgatja örömmel. Irtózatos éjben, ölő hadon át, Elhagyja a fénylakot, ősi hónát, Kincsét idejében elásta. A gróf tovaillan a kis kapun át, Mit burkol ölébe'palástja? Mit rejteget és viszen oly szaporán, Hogy visszatekinteni nem mer? Kis lyánya szegény az, aludva karán .Gyerek ezt hallgatja örömmel.