Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - Nagykőrös szellemi életének virágkora (XIX. század közepe)

No s virrad; előtte a messze világ, Szállást neki völgy, neki hűs bokor ád, Enyhet falu népe daláér. így vándorol, így eped éveken át, Szakálla alább alább ér, Ám nő kebelén is a szende alakú Vihar ellen védve köpenynyel, Nem fejtheti szebbé berezegi lak Gyerek ezt hallgatja örömmel. Év elhalad, évnekutána megyén, Meghagyja, megadja magát a köpeny, Nem is éri be termete teljét. Néz apja reá kire néznie mennyi Örömében nem leli helyét, Oly gyönyörű, oly nemes a hajadon, Fájátul a mag nem ütött el, Oly kincs az apának e drága vagyon! Gyerek ezt hallgatja örömmel. S ím vágtat elő fejedelmi lovag, Fölnyúl a leány keze, vélve hogy ad, Alamizsnát nem veszem észre. Ám gyönge kacsója szorítva marad: Ez kell nekem! Üdvöm e kézre! Ismerve - az ősz felel - égi becsét, Mint berezegi nőd emeled fel; Ott a lovag elgyűrűzé jegyesét Gyerek ezt hallgatja örömmel. Megáldja pap őket az ima helyén., Vígan, szomorún is, a hölgy vele mén, Szomorún, hogy vészi búcsúját. Azóta ide s tovajár-kel a vén, Örömében viseli búját.