Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - Nagykőrös szellemi életének virágkora (XIX. század közepe)

Ő is mindig ott jár, a' hol sohse kéne, Ahol orron üti, egyik-másik néne, Minden lépten kárt tesz, nyal-fal a mit tanál, Kotnyeles, kotyonfitty, minden lébe kanál. Negyedik hasonlat, hogy a' malacz élve Nem szokott fizetni, se nyárba se télbe, Még is akad bőven, árpa, kukoricza. Hogy kedvére élhet a jó mangalicza. Sándort is tehetjük vele azon rangba, Minden fizetését bízza nagyharangra. Ő maga sohsem vét, még is bőven arat, Húzza be az ajtót a' ki hátul marad. Ötödik hasonlat, de ne menjünk messze, ím itt van előttünk, hasonlítsuk össze: Ez a poczkos termet, ez a' karika láb, Ez a' kuczorgó hang, - minek menjünk tovább? Csupán egy különbség van, - fájdalom! közöttök Az, hogy a malaczból jóízűen ösztök, De szegény Sándornak, ha majd így jár szinte, Nem lessz neki, bezzeg, ilyen tora, mint e. Végezvén beszédem épületes részét, Halljuk már a malacz utolsó nyögését, Mellyel az élőktől örökre búcsúzik, Mielőtt gyomrunkba végképpen becsúszik. Előbb is gazdáján meg ölőjén kezdi, Szemét a' tányérból ő reá mereszti, Szájában az almát mérgesen harapja, Szóljon hát, mielőtt Lengyel úr bekapja.