Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - Nagykőrös szellemi életének virágkora (XIX. század közepe)

Csak a leghitványabb fűzfa verset addoza, Milyet ő érdemel és az ő malaczcza. De talán azt kérdik, /: magam is azt kérdem :/ Mi közös tulajdon, a vagy mi közös érdem, Fűzi őket össze, hogy így énekembe Mindig egy pórázra kötve vezetem be? Épen ez a dolog főfő csínja-bínja, Ezért gyötör engem ékes ritmusokkal, Szépen földesítsem „ad hominem" okkal, Mi hasonlatosság vagyon őközöttök;Elmondom, uraim? ha ti nem köhögtök.Legelébb is tudjuk a' tapasztalásból, Hogy a' malacz élte nem áll semmi másból, Csupán enni, inni, vaczkon elheverni, íly módon szalonnát, nagy hasat nevelni, Sándor is a hájat szépecskén ereszti, Már is látszik rajta mégpedig csak kezdi. Hátha majd disznó leszi a' mit hogy elérjen, Üssünk össze urak! kívánjuk hogy éljen! Második hasonlat hogy a' malacz korog, Sándorunk is gyakran oly gyanúsan morog. Hogy producalhatná magát Athénében, Bár malacz nem voln is rejtve köpönyében, Azt hiszem furorét csinálhatna vele. Ollyat még nem hallott aza görög-féle, Nints is egyébb olyas tulajdona neki, Mellyel annyi bölcs közt magát tüntetné ki. Harmadik hasonlat hogy a' malacz sokat Lót-fut, csetlik botlik, mindent felborogat, E' malacz tulajdon, úgy meg van Sándorban, Mint a' két meszely bor, az egy itcze borban.