Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - A Rákóczi-szabadságharc kora

tás egyik érdekessége az Ötvös Céh bronz pecsétnyomója 1666-ból. A nagykőrösi ötvösök keze munkáját dicsérik a különböző egyházi kegytárgyak, s egyéb ezüst edények. A céhszervezet hivatalos kellékeit időközönként felújították, újat készítettek. Ennek tulajdoníthatóan kerültek egymás mellé például a szabók 1617-es céhpecsétje az 1795-ös behívótáblával együtt. A gyertyaöntő mesterséget - gyertyát házilag is készítettek -, egy XVIII. századi zöld mázas és egy 1830-ból származó díszes fekete cserép gyertyamártó reprezentálja. Nagykőrös mezőváros a XVII. században már nagy önállósággal rendelkező, gazdaságilag erős, zárt társadalmú református közösség volt, valóságos „autonóm városállamot" alkotott. Jogi tekintetben hasonlított a szabad királyi városokhoz. Ezt nem csak a törökök által kiadott kiváltságlevelek igazolják, de alátámasztja a magyar királyi udvar megítélése is. II. Ferdinánd 1647-ben elismerte Nagykőrös kiváltságos helyzetét - megerősítve Pótharaszt örökös megvásárlásában a mezővárost -, de kiváltságos helyzetét I. Lipót is elismerte 1693-ban. Ugyancsak Lipót király helyezte vissza Nagykőröst a vásártartási jog gyakorlásában. A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC KORA Buda visszafoglalása után (1686) a volt hódoltsági területeken a rendi viszonyok váltak uralkodóvá. Nagykőrös helyzetét illetően az első évtizedekben még nem következett be változás. A Habsburg udvar elismerte Kőrös mezőváros birtokvásárlásait, mezővárosi jogállását is elismerte azáltal, hogy vásártartási jogát megerősítette. A törökök kiűzése a Habsburg birodalmi törekvéseket erősítette. A fegyverrel visszaszerzett magyar területeket a Habsburg udvar sajátjának tekintette. Az eredeti földbirtokosoknak tulajdonjogukat igazolniuk kellett az 1688-ban megszervezett Újszerzeményi Bizottmány (Neoaquistica Comissio) előtt. Amennyiben ez eredménnyel