Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - A mezővárosi fejlődés kibontakozása (XVI-XVII. század)

A külterjes állattartást és pásztorkodást önálló egység mutatja be. A Duna-Tisza közének homok pusztáin a pásztorok vesszőből font enyhhelyet - cserényt, csörényt állítottak fel maguknak és igás jószáguk számára. Egy XIX. század végén készült fénykép mutat be hitelesen ilyen pásztorszállást. Ez alapján készült a kiállítás rekonstruált cserénye: ágasfán helyezték el a főzéshez szükséges edényeket, valamint a különböző eszközöket (kolompok, pergők, stb), a szálláson kapott helyet a béklyó, békó, nyűg (a lovak lábára erősítették, nehogy a tolvajok ellopják, illetve a legelő ló mozgását korlátozták velük), a bélyegzővas, billyogozó (segítségével sütötték a ló, szarvasmarha bőrébe a tulajdonjegyet). A szöges nyakörvet a pásztorkutyák nyakába kötötték, hogy védve legyenek a réti farkasok harapásaitól, marásától. A pásztor a cserényben főzte meg ételét. A bográcsot szolgafára akasztotta, s ha megfőtt az étel (pl. keménylebbencs, tarhonya), akkor „kutyagerincre", falapocskákból összeillesztett koszorúra helyezte, s fakanállal fogyasztotta el. A kiállítás bemutatja a pásztorok viseletét. A gulyások jelleges fejfedője volt az ún. „kunsüveg". Rendszerint kenderből szőtt ingben, bőgatyában és csizmában jártak, de ha hűvösre fordult az idő, subát, bundát terítettek vállukra. A bunda különösen a juhászoknak volt nélkülözhetetlen ruhadarabja. A nyáját terelgetve nem készített állandó alvóhelyet, csupán a szűcsök által juhbőrből varrt bundájába burkolózva heveredett le a földre, a tűz mellett pihenve. A mezővárosi fejlődés velejárója a céhek megszerveződése. Az azonos kézműipar szakemberei (mesterek, legények) céhet alkottak a szakma érdekeinek védelme érdekében. A céh működésének legfontosabb okmánya az uralkodó által jóváhagyott, megerősített céhszabályzat., az artikulus, amely a céh belső rendjét, a tagok jogait és kötelességeit szabályozta. A közös ügyek elintézése végett hívták egybe a céhgyűlést. A céhmester a hívólevelet a behívótáblába zárta, s az inassal kézbesíttette a tagokhoz. Ha felnyitották a céhláda tetejét, akkor vált hivatalossá az ülésezés. A helybeli tanács gyakorolta a céhek feletti felügyeletet, a komisszárius volt jelen a tanácskozáson.