Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - A mezővárosi fejlődés kibontakozása (XVI-XVII. század)

A céhmester műhelyének ajtaja felett cégért tűztek ki (például kovács céhet lópatkó, a csizmadiákat kalapács jelképezte). Több mester jelenlétében vizsgáztak az inasok, s amennyiben megfeleltek a követelményeknek, szabadulólevelet állítottak ki számukra. A XVIII. században kézzel rajzolt és festett szabadulólevelet adományozott a céh, 1815-től pedig nyomai úton előállított bianco céhlevelet használtak e célra. Ballá Liborius rajza alapján Karács Ferenc neves rézmetsző véste ki a nyomófelület (klisé) rajzát vörösréz lemezbe, amellyel nyomtatott bianco szabadulólevelet (t.i. formanyomtatványt) készíttetett Nagykőrös városa, a különböző céhek számára. A szabadulást követően a segédnek (mesterlegény) vándorolnia kellett, hogy más-más helységekben, műhelyekben minél jobban elmélyíthesse szakmai ismereteit, s alkalmas legyen a „mester" cím elnyerésére. A vándorlást igazoltatni kellett, ezért a XIX. század első felében vándorkönyvet (Wanderbuch) rendszeresítettek, amely hivatalos, hatósági igazolványnak számított. 18. kép A Szabó Céh ezüst pecsétnyomója 1617-ből