Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - A mezővárosi fejlődés kezdetei (XIII-XV. század)

ténet részletes bemutatása helyett inkább a didaktikai szempontok figyelembe vételével, kronológiai sorrendben állított érdekesebb és jellegzetes tárgyak bemutatásával legyen a kiállítás az iskolai oktató munka segítségére. A MEZŐVÁROSI FEJLŐDÉS KEZDETEI (XIII-XV. SZAZAD) Nagykőrös és környéke a honfoglalást követően a Bor-Kalán nemzetség birtokához tartozott, amelynek egyik tagja, Nána ispán végrendeletileg a Margit-szigeti Domonkos apácarendre hagyományozta nagykőrösi jószágát. Ez a birtoklás rövid életűnek bizonyult. A XIV. században már a Rorand nemzetség szerepelt a birtokosai között. A család egyik tagja, Ilosvai Leusták (Leustacius) 1390-ben adta el fele birtokát „Magister Deseő"-nek. Dezső leszármazási és örökösödési ágán birtokolták Nagykőröst Magyarország legnevesebb nemes családjai, köztük a Garaiak, a Karászi Perényiek, a Derencsényiek, a Lórántffiak, Rayak, és mások. Nagykőröst IV. Béla király 1266. május 5-én keltezett oklevelében említik először, azonban írásos dokumentumok, oklevelek nem szólnak azokról, amelyek Kőrössel egyidejűleg léteztek már évszázadokkal azelőtt. A mostani körösi határ több falucska romjait őrzi. Ezek egy XVI. század elejéről származó okiratban szerepelnek: Földegyház, Pátegyház, Pegház, Péntekház, Tategyház, Temegház és Zeregház. Létezésükről a mai határnevek nem tanúskodnak, de ismeretes részben leletmentés során igazolva -, hogy egy-egy középkori falu templomfalait, házmaradványait, temetőit halmok őrzik, köztük a Boldogasszonyhalom, Csipvár, Felső-Gógány, Gurmannhalom, Ludas, Nyárkútrét és Szőrhalom (ez utóbbi etimologizálása arra enged következtetni, hogy a hajdani Zeregházzal van kapcsolatban). Köztük legtekintélyesebb falu a ludasi, amely valószínű Földegyházzal, esetleg Pátegyházzal vagy Tategyházzal azonosítható. A kiállítás bemutatja ezen Árpád-kori falvak gazdasági kultúráját, a népesség lakásviszonyaiba enged betekintést, viseletre utaló tárgya-