Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - A mezővárosi fejlődés kezdetei (XIII-XV. század)

kat mutat be, szakrális emlékekre irányítja a figyelmet. A bemutatott régészeti anyag alapján is megállapítható, hogy milyen fejlettségűek voltak a XI-XIII. századi gazdasági és társadalmi viszonyok. Az építkezést például nemcsak a földház (putri) jellemezte, hanem a gerendavázas, sövényfonatos és tapasztott falú épület is. Két és három osztatú (helyiséges) lakóház volt az általános elrendeződés. Papp László és Szabó Kálmán Kecskemét környéki, Balanyi Béla nagykőrösi XIV-XVI. századból való lakóházak ásatásai ezt a feltételezést támasztják alá. Pálóczi Horváth András XIV. századi lakóházakat tárt fel a Nagykőrössel szomszédos Szentkirályon. A lakóházak többsége két helyiségből állott: a konyha mennyezet nélküli volt. Annak sarkában lévő, a földön fekvő tűzhely füstje a padláson át távozott el. innen fűtötték a konyha falához kívülről épített kemencét, valamint a szobában lévő, bögre, hagyma, három és négyszög alakú, egyszerű égetett cserépből vagy - rendszerint zöld színű - mázas kályhaszemekből álló kályhakemencét. A lakóház fala gerendavázas tapasztott sövényfalú volt. Az évezredes tapasztalatoknak megfelelően, a cserépedények ekkortájt is alapvető, szinte kizárólagos szerepet játszottak a háztartásban. Egyik legfontosabb edény a cserépbogrács, valamint a cseréplábas, amelyekben szabad tűzön lehetett ételeket készíteni. A karcolt, geometrikus elemekkel díszített kisebb-nagyobb cserépedények, még töredékeik alapján is jól felszerelt háztartásokat bizonyítanak. A gazdasági eszközök - összehasonlítva a maiakkal -, viszonylag fejlett mezőgazdasági viszonyokról tesznek bizonyságot. Nem ismeretes a Nagykőrösön használt eke típusa, viszont megtalálható a faásó vaspapucsa. A vasból készült eszközök ekkor sem számítottak még tömegcikknek, ezért a fából kifaragott ásónak csak az élére erősítették fel a vaspapucsot, hogy így kíméljék az eszközt a gyors kopástól, és növeljék vele a munka hatásfokát. A sarló is ismeretes ebből a korszakból (kaszára utaló nyomok nincsenek), amely az aratás eszközeként nélkülözhetetlen volt a gazdaságok számára.