Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - A mezőváros hanyatló, és a kapitalista fejlődés kibontakozásának korszaka

tés hódított teret (/casurásoknak nevezték őket), s a hagyományos művelésű szőlőkben is a korszerűbb szőlő- és gyümölcsfajták terjedtek el. A város egyik legjelesebb gazdája, B. Tóth Ferenc Csemőben látott hozzá a futóhomok megkötéséhez, s a szőlőtelepítéshez. Ö és rokona, a Gógány szélben (Gaál-kastély) szintén szőlőtelepet hozott létre, úgyszintén a nyársapáti homokon (Soós-pince). Az 1885. évi budapesti országos mezőgazdasági kiállítás a körösi kiállítók sikereit hozta meg a bemutatott több tucatnyi gyümölcsfajtákkal, s jószágokkal. B. Tóth Ferenc elismerő oklevelet és bronzérmet is kapott. Az 1888. esztendőben Nagykőrösön tartott országos mezőgazdasági kiállítás is a város tekintélyének, jelentőségének öregbítését hozta magával. A körösi meggy ekkor indult „hódító útjára". Európa különböző piacain értékesítették, Londontól Szentpétervárig. A Nagykőrösről exportra szállított termények a következő megoszlást mutatták: TERMÉNY 1881 1900 q q Uborka 11.693 11.810 Dinnye 38.050 23.370 Gyümölcs 5.370 2.586 Szőlő 430 8.405 A belföldi kereskedelem túlnyomó része Budapestre irányult, míg külföldön Bécs volt legfontosabb felvásárló központ. Példaként említjük meg, az 1900. esztendőt, amikor az uborkatermés 35 %-át belföldön, 61 %-át Bécsben, a gyümölcsnek pedig 54 %-át belföldön, s 46 %-át Bécsben értékesítették. Ausztrián kívül még Galíciába, Szászországba, Poroszországba is szállítottak zöldséget és gyümölcsöt. A XIX. század második felében pusztító filoxéra az alföldi homokvidékek jelentőségét növelte meg. az immúnis homoktalajon az amerikai szőlőtetü nem tudott kárt tenni. Nagykőrösön is ez határozta meg a nagy szőlőtelepek létesítését, s a nagyüzemi borászat, pincészet előtérbe helyeződését. Az állattenyésztésben az árutermelő ser-