Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - A mezőváros hanyatló, és a kapitalista fejlődés kibontakozásának korszaka

téstenyésztés, illetve hizlalás vált fontos ágazattá. Vagon számra vitték Budapestre, s más városokba, sőt külföldre is a hízott vágósertéseket. Az 1900. évi statisztika viszonylag magas egyéb foglalkozású réteget dokumentál Nagykőrösön. Ez a számarány nem csupán a kiskereskedőkre vonatkozik, hanem a nagyobb vállalkozókra is, akik tulajdonképpen kézben tartották, lebonyolították a nagyméretű export kereskedelmet. A XIX. század második felében a kézműipar is változáson ment keresztül, felbomlott a céhes kézműipar, s a hetvenes években ipartársulatok, majd ipartestület fogta össze a nagykőrösi iparosságot (csizmadia, tímár, kovács, bognár, lakatos, asztalos, ács, kőműves, kékfestő, szabó, szűcs, pék, hentes és mészáros, stb). A kézműipar jellege a korábbihoz képest nem változott: néhány legény és inas dolgozott egy-egy mester műhelyében. Az 1900-as kimutatás szerint az iparban foglalkoztatottak aránya 13 %, s ez elsősorban a kézműiparra vonatkozik. A nagyüzemi termelésnek csupán a csirái mutatkoztak meg a XIX. század végén. Ekkor kezdte meg működését a Gschwindt-féle szeszfőzde, amely fokozatosan fejlődött konzervgyár a XX. század elején, s kezdte meg termelését 1924-ben. A XIX. század utolsó harmada - miként Kecskeméten és Cegléden -, Nagykőrösön is a gazdasági prosperáció korát jelenti. Ez az időszak az erőteljesebb polgáriasodás kibontakozása, amely nemcsak az életmódban (iskoláztatási igény, önképzőkörök, olvasóegyletek megszerveződése, a viselet átalakulása, stb), de a városkép egészét meghatározó építkezésekben is nyomon követhető. A városi tanács 1883-ban alkotta meg - a korábbi tanácsi rendeletek összegzéseként - a rendezési és építési szabályrendeletét, amely előírta a központ, s a főbb útvonalak korszerű, mutatós lakóházakkal történő kiépítését. Sorra épültek a tekintélyes nagyságú, eklektikus, majd a szecesszió stílustörekvéseit tükröző gazda, polgárházak. A XIX-XX. századforduló idején nyerte el mai arculatát Nagykőrös, amely napjainkban is őrzi jellegzetességét, hangulatát.