Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - A mezőváros hanyatló, és a kapitalista fejlődés kibontakozásának korszaka

son, Gógányban a kiosztott földek egyedüli földbirtokot képeztek, s elősegítették a tanyák teljes körű üzemközponttá válását, megszűnt ezeknek a tanyáknak a tartozék jellege. A XIX. század másodiki felében tehát, a mezőgazdálkodás az intenzívebb földművelő, belterjes és komplex gazdálkodás irányába fejlődött. Jól szemléltetik az átalakulást az alábbi művelésági adatsorok: MŰVELÉSÁG 1864 1895 1913 kh. kh. kh Szántó 16.193 44.756 43.918 Kert-gyümölcsös 411 214 Szőlő 3.972 2.746 4.026 Rét 4.561 6.965 7.700 Legelő 17.397 6.200 5.679 Erdő 7.517 2.526 2.450 Művelés alól kivett terület 1.607 2.223 2.744 Összesen 51.248 65.827 66.811 Tehát, a legelőfelosztás révén a szánföldi gazdálkodás került előtérbe, az állattenyésztés extenzív jellege megszűnt, intenzív - istállózó - kezestartás valósult meg. A szántó nagyobb súlya jellemzi a mezőgazdaságot a később időszakban is: például 1880-ban 64,5 %, 1895-ben 68,0 % volt a szántó részesedése. Nagykőrös társadalmi szerkezetének megfelelően agrárváros maradt a kapitalizmus korában is. Az 1900. évi statisztika szerint a lakosság 72,42 %-a gazdálkodott, őstermeléssel foglalkozott (az ipari foglalkoztatottság 13 % volt). Alapvető tevékenység a gabona- és takarmánytermesztés, s az istállózott szarvasmarha, egyéb jószágtartás. Különösen fontos művelésággá vált a kert, szőlő a XIX. század utolsó harmadában. Az árutermelés legfontosabb területének számítottak. A város körüli szőlőskertekben (Bokros, Tázerdö, Hosszúhát, Pöcök, Zsíros, Kálmánhögy, Temetőhögy, Tormás, Lenesé s-Világos), s a városhoz közeli homokföldi tanyákon a melegágyi zöldségtermesz-