Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)

Klamár Zoltán: A Galga-mente néprajzáról - „Galga vize szép csendesen kanyarog... " Egy kistáj néprajzi jellemzői

A gyűjtőterület térképe - a Fölső és Középső-Galga völgye (szerkesztette Bank László) A településszerkezetet kialakító lakosság fokozatosan belakta a tájat és a magával hozott építészeti-, gazdálkodási-, eszközkészleti-, viseleti- és folklór hagyományait sokáig őrizte. A zárt közösségeket csak nagyon lassan bontották meg a múló idő folyamatosan őrlő, hagyományokat egymáshoz csiszoló malomkövei. A 18. század a dolgos hétköznapok, az otthonteremtés, a táj átformálásának időszaka. Ekkor még jobbágyok a Galga vidék földművelő, állattenyésztő lakosai. Aszód és a falvak jobbágyai az ország többi jobbágyához hasonlóan két telekkel rendelkeztek: a mezővárosi/falusi beltelekkel, melyen házuk állt, és külső, határbéli telkekkel, melyen szántóföldjeik, rétjeik, kaszálóik voltak. A napos domboldalakon szőlőt termesztettek.