Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)

Klamár Zoltán: A Galga-mente néprajzáról - „Galga vize szép csendesen kanyarog... " Egy kistáj néprajzi jellemzői

viselet és jel címmel Korkes Zsuzsa szerkesztésében.

2 Szintén ő szerkesztette a Fejezetek Tura néprajzából című kötetet, a Népszokások és viseletek Kartalon c. munkát és társszerkesztője a kétkötetes Bag - Néprajzi tanulmányok címet viselő monográfiának. Újváry Ferenc a Gyöngyösbokréta-mozgalomról írt összefoglalót, Maczkó Mária és Rónai Lajos munkája a vidék népdalait bemutató, Rózsát ültettem a gyalogútra címet viselő kötet.

3 A vidék néprajzáról A Galga vidékének etnikai-vallási tarkasága a 18. században alakult ki, miután nyugvópontra jutottak a környéket sokszor feldúló háborúk és beköszöntött az emberöltőkre kiteljesedő béke. A hódoltság alatt időnként vagy végleg elnéptelenedett faluhelyek - kivételek persze vannak, ilyen Bag, Tura, Zsámbok -, a Rákóczi fejedelem vezette szabadságharc után az ismét benépesedő tájban, a korábbi jellemvonásukból és lakossági struktúrájukból csak az aprófalvas településszerkezetet őrizték meg, hiszen a népesség részben vagy teljesen kicserélődött az újratelepedés során. A történészek a csendes építkezés századát a hosszú 18. századnak is nevezik, és lényegében a 17. század végétől a 19. század közepéig számítják. Ennek oka, hogy a társadalmi-gazdasági viszonyok jó l60 esztendőn keresztül szinte semmit sem változtak, hiszen a jobbágyság intézménye 1848-ig fennállott, és a közteherviselést is csak később vezették be. A 18. század második és harmadik évtizedében a túlnépesedett Turóc, Trencsén, Nyitra, Nógrád, Hont vármegyékből evangélikus vallású szlovák parasztok érkeztek Ácsára, Püspökhatvanba, Galgagyörkre, Galgamácsára, Aszódra, Domonyba, Vácegresre, Váckisújfaluba. Ikladra Ráday Gedeon 1752-ben evangélikus németeket telepített Württembergből, Stájerből, Karinthiából. Kartalra Pest, Nógrád és Heves megyéből érkeztek lakosok. Grassalkovich II. Antal herceg volt a telepítő. Az alsó Galga vidékére a korábban Nógrád és Heves megyékben menedéket találó magyarság húzódott vissza és népes településeket hozott létre a patakvölgyet szegélyező dombok lábánál. Hévízgyörk, Galgahévíz, Tura és Zsámbok településekre tehát kis túlzással állíthatjuk, hogy az egykor elmenekültek leszármazottai tértek viszsza, no meg a két megye pionír szellemű magyarsága. 2 Varga 1981.; Petrás 1984.; Hintalan-Lázár 1980.; Lami 1984., 2001.; Korkes 1988, 1996, 2001. 3 Újváry 1981.; Maczkó-Rónai 1990.