Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)

Klamár Zoltán: A Galga-mente néprajzáról - „Galga vize szép csendesen kanyarog... " Egy kistáj néprajzi jellemzői

,GALGA VIZE SZÉP CSENDESEN KANYAROG..." Egy kistáj néprajzi jellemzői Kutatók és kutatások A lankás, domboktól ölelt Galga vidékének még napjainkban is igen sokszínű népi kultúrát őriz lakossága, hiszen Ácsától Túráig, Zsámboktól Versegig más-más hagyományból táplálkozó népesség éli szorgos mindennapjait azon a tájon, amit múzeumi berkekben az aszódi Petőfi Múzeum gyűjtőterületének nevezünk. Egy sajátos érintkező övezet - kulturális kontaktzóna szeti környezetbe ágyazódott emberi élettér. Összefoglalásunk több forrásból táplálkozik, a Galga mente néphagyományát sokan kutatták és kutatják ma is. E mellett van egy jelentős paraszti emlékező irodalom, melynek vidékünkön jeles művelői voltak: Lapu Istvánné Kókai Margit Zsámbokról, Marton Pálné Homok Erzsébet Versegről és Vankó Imréné Dudás Juli Galgamácsáról.

1 Az emlékezők forrásértékű visszatekintéseikben a megélteket a szemtanú hitelességével tárják az olvasó elé. Ez egyfajta mikrokozmosz. A kutatók viszont a helyi sajátosságokat nagyobb összefüggések rendszerében mutatják meg, helyezik el. Összefoglalásunkban csak a kifejezetten néprajzi áttekintéseket vesszük számba: Varga Marianna és Petras Anna hímzésmonográfiái mellett a gyermekjátékokról Hintalan László és Lázár Katalin munkája szól, Püspökhatvan néprajzáról Lami Istvántól olvashatunk. Egy konferencia anyaga a vidék viseletéről is szól: Viselet és történelem 1 Lapu 1986., 1996.; Marton Pálné 1965.; Homok 1978.; Vankóné 1983.