Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)
Kővári Klára: Régészeti kutatások a Galga-vidéken
Asztalos István, az aszódi általános iskola igazgatóhelyettese volt, aki a helytörténeti anyag összegyűjtésében munkálkodott. A múzeum (hivatalosan ekkor még aszódi járási tájgyűjtemény) 1958. május 11-én nyílt meg. Tiszteletdíjas vezetője Asztalos István lett. A megnyitóra az addigra összeszedett irodalomtörténeti és néprajzi anyagot a régi gimnázium két helyiségében helyezték el (az itt lakóknak a Tanács új lakást adott), a régészeti-helytörténeti kiállítást pedig ideiglenesen az egykori rajzteremben rendezték be. Az elkövetkező években a Járási Tanács éves költségvetést biztosított az intézmény működéséhez, és fokozatosan további lakásokat szabadított fel a gimnázium épületében a kiállítások számára és a raktári anyag őrzésére. A szemmel látható fejlődés elismeréseként a Művelődésügyi Minisztérium 1962. I. 27-én kelt határozatában a tájgyűjteményt múzeummá nyilvánította. A működési engedély szerint a neve: Petőfi Múzeum, gyűjtőterülete Aszód és az aszódi járás községei, gyűjtőköre elsősorban a helytörténeti, gazdálkodási és viseleti anyag kutatása. Ekkor még az aszódi Járás Tanács fenntartásában működött, majd 1962-ben a megalakuló Pest megyei múzeumi szervezet része lett. Asztalos István kezdettől fogva szívügyének tekintette a régészeti gyűjtést és a leletek mentését. Kiváló kapcsolatrendszerének, a régészetet megismertető, népszerűsítő tevékenységének köszönhető, hogy leletek előkerülése esetén a múzeumot értesítették, a tárgyakat oda beadták. Több esetben tanítványai tájékoztatták lelőhelyek megbolygatásáról. Feljegyzései arról tanúskodnak, hogy leletbejelentés esetén azonnal a I helyszínre sietett, a leleteket összegyűjtötte, az előkerülési HB körülményeket leírta. Az ered* menyekről rövid jelentések formájában a múzeumi kiadványokban is beszámolt. 1958-tól rendszeresen végzett terepbejárásokat, megfigyeléseit a múzeum Adattárában elhelyezett feljegyzéseiben rögzítette. Különösen intenzív volt ez a munkája 1969-ben, amikor az MTA Régészeti Intézetétől 1 éves ösztöndíjat kapott a lelőhelyek felkutatására. 55 Helyszíneléseinek színterei közül említésre méltó a bagi Peres-dűlő, amely Aszód és Bag határán, a Galga és az Egres-patak közti dombháton húzódik. Ez a Galga-völgy legrégebben ismert, legnagyobb lelőhelye, kiterjedése kb. 1 km 2 . (A lelőhely kutatástörténetét a tanulmány végén található Bag, TEFU-telep, 1967 Asztalos István a sírból előkerült urnával 55 Asztalos 1988, 42.
