Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)

Klamár Zoltán: Etnicitás és kontaktzónák - Nemzetközi konferencia a Petőfi Múzeumban

KIAMÁR ZOLTÁN ETNICITÁS ÉS KONTAKTZÓNÁK Nemzetközi konferencia a Petőfi Múzeumban Nemzetközi tudományos konferenciát rendeztünk a kontaktzónákról az aszódi Petőfi Múzeum szervezésében a 2004-es esztendőben. Az ott elhangzott előadások, elnöki reflexiók kötetbe szerkesztve a Múzeumi füzetek (Aszód) 53- számaként 2005 novemberében jelentek meg. A konferencia és a kötet célja a Kárpát-medencében található kontaktzónák vizsgálata, azok működési specifikumainak bemutatása volt. A tanulmánykötet rendezői elvét maga a konferencia adta, hiszen az ott kialakított szekciók előadásainak írott változatai abban a sorrendben követik egymást, ahogyan elhangzottak. Teljessé viszont attól lett, hogy a szekcióelnökök is lehetőséget kaptak - többen éltek is vele - a kérdésről alkotott véleményük írásba foglalására. A tanulmányokat olvasva szembeötlő, hogy az I egyes szerzők elsősorban a gyakorlati példák felmu- WÈÊiÈËÈÊBSmÊËÊÊIÊÊÊm tatására vállalkoztak, és nem bonyolódtak bele a kontaktzóna fogalmának meghatározásába. Részletesen egyedül Paládi-Kovács Attila tért ki a kérdésre elnöki bevezetőjében. A tanulmányokban főként olyan jelenségcsoportokat vizsgáltak a kutatók, melyek a nyelvi- és kulturális peremterületek érintkező övezetében mutatják a népi kultúrában végbemenő, többnyire pulzáló változásokat. A kérdéskör központjába a magyar népi kultúra került Magyarország, Románia, az akkor még együtt lévő Szerbia és Montenegró államszövetsége, Horvátország, Szlovénia, Ausztria, Szlovákia és Ukrajna magyarok által lakott tájainak kontaktusait elemezve. Gráfik Imre részletes összefoglalót adott szekcióelnöki bevezetőjében: Kontaktzónák és regionális kutatások címmel áttekintette a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottságának e téren kifejtett kutatás- és konferenciaszervező tevékenységét. Ugyanakkor hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a kérdéskört tudományközi vizsgálat tárgyává kell tenni: „Az utóbbi években - a formálisan még létező Magyarságkutatási Munkabizottság mellett - sokkal megalapozottabb intézményi feltételekkel és speciálisan felkészült munkatársi kollektívával több új kutatási fórum, program, projekt is létrejött, mind a határainkon túl, mind Ma-