Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)

Asztalos Tamás: A Petőfi Múzeum mint tudományos műhely

Addig, amíg a gyűjtemény feldolgozottsága, azaz a tárgy gyűjteménybe kerülése, nyilvántartása, tisztítása, raktározása megtörténik, s a gyűjteményi anyag megérik a közzétételre, a muzeológusra, muzeológusokra rengeteg fizikai és adminisztrációs munka vár. Aszódon 1975-ig nem volt főállású muzeológus, csupán egy megbízott vezető, majd igazgató, aki, még ha a külső segítőket is számítjuk, egyedül végezte a munkát. Miután Dr. Asztalos István főállású igazgató lett, tudta megkezdeni azt a tudományszervező munkáját, amely alapjául szolgál mind a mai napig a folyamatosan alakuló, fejlődő műhelymunkának, s amelynek eredményeképpen kiteljesedhetett a Petőfi Múzeum két kiadványsorozata, a Múzeumi Füzetek és a Galga Menti Műhely. A legfontosabb a műhely léte, ami adott, hiszen az maga a múzeum. A másik legfontosabb tényező a befogadás, azaz befogadása mindazoknak, akik a hely tudományos feldolgozása iránt érdeklődnek, illetve mindazon témáknak, amelyek feldolgozása tudományos kérdéseket válaszol meg, továbbá olyan kultúrtörténeti értéket hordoz magában, hogy pusztulásával nemzeti kincsünk lenne szegényebb. Kijelenthetjük, hogy a Petőfi Múzeum minden tekintetben befogadó módon működött. Kisebb-nagyobb tanulmányt jelentetett meg a Múzeumi Füzetekben több aszódi pedagógus, így Kardos Győző, Terray Barnabás, Arató Mátyás. Több füzetben közölte Petőfivel kapcsolatos kutatási eredményeit Jakus Lajos penci múzeumvezető. A több évtizeden keresztül Aszódon és a Galga-völgyében régészeti feltárást folytató régészek munkái is a múzeum gondozásában jelentek meg. Nevével, munkájával országos és nemzetközi szintre emelte az aszódi múzeumot a Papi földeken feltárt és feldolgozott neolit településsel Dr. Kalicz Nándor, a Galga-völgyi földvárkutatásaival és légifotózásával Dr. Miklós Zsuzsa, valamint a Kárpát-medencében élt szarmaták temetkezési szokásait összefoglaló munkájával a múzeum régésze, Dr. Kulcsár Valéria. A Galga mente népművészetének formakincsét, a turai, nagytarcsai, zsámboki hímzések motívumait a Múzeumi Füzetek és Galga Menti Műhely sorozatban tárta az érdeklődők elé Varga Marianna, Molnárné Hajdú Margit, Petras Anna és Rákóczi Margit. Rónai Lajos és Maczkó Mária a Galga menti népdalokról, Fercsik Mihály pedig a Galga menti értékőrzőkről jelentetett meg egyegy könyvet. Horváth Lajos mint a Pest megyei Levéltár aszódi fiókjának vezetője a Galga-völgy írott forrásait publikálta, ami tudományos nóvumnak számított, míg Bank László a hely hadtörténetének nevesebb eseményeiről értekezett több írásában. Korkes Zsuzsa, a Petőfi Múzeum etnográfusaként, több kötet szerkesztőjeként, egyben szerzőjeként a Galga mente néprajzi leírásában közölt alapkutatásokat. Farkas György Mogyoród, Bene Mihály Verség, Dr. Kovácsné Dr. Paulovits Teréz az aszódi Petőfi Sándor népi kollégium, Detre János az aszódi evangélikus leánynevelő történetéről, Dr. Koós Judit Ráday Gedeon műgyűjteményéről, Pálos Frigyes a Tereskei templomról, Losonci Miklós Fedinecz Atanáz festői látomásairól írt maradandót.