Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)

Asztalos István - Asztalos Tamás: Aszódi művésztanárok, Aszódhoz, a Petőfi Múzeumhoz kötődő művészek

E fejezetben a Petőfi Múzeum ötven évében Aszódon élt, itt alkotott vagy valamilyen szállal a múzeumhoz kitüntetett módon kapcsolódó művészeket mutatjuk be röviden. Aszódi Molnár János Aszódon, 1921-ben született. A Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol is évfolyamtársai között találjuk Szász Endrét, Dániel Kornélt. Tanulmányait abbahagyva, a Rákosi-korszakban egy dekorációs műhelyben Szász Endrével együtt dolgozva, a szocreál igényeknek megfelelő művek készítésére kényszerült. Ezt követően az épülő új szocialista város, Sztálinváros (Dunaújváros) szórakoztató vidámparkjának a létrehozását, majd annak igazgatását kapta feladatul. Ezekben az években a festészettel kevesebbet foglalkozott. Az 1950-es évek végén visszakerült szülővárosába, ahol az ekkor kialakuló Petőfi Múzeumban, 1961-ben rendezte első önálló tárlatát. Akkoriban képzőművészeti tárlatot csak szigorú zsűri engedélyével lehetett megrendezni. A Kokas Ignác vezette bírálók elismeréssel nyilatkoztak A. Molnár János művészetéről. Ezek az évek voltak életének legtermékenyebb alkotói évei, miközben iskolában tanított, fiataloknak képzőművészeti szabadiskolát vezetett. Betegsége, 1983-ban bekövetkezett korai halála derékba törte felfelé ívelő pályáját. Lánya, Zsemberovszkyné Molnár Márta kiváló keramikus és tűzzománcos művész. Barlay Béla Aszódon, 1913-ban Szlobodnyik Mihály csizmadia mester családjában született. A helyi gimnáziumban érettségizett, majd Miskolcon kántortanítói képesítést szerzett. Az 1933-as évtől Aszódon előbb helyettesnek, majd 1941-ben kántortanítónak választotta az aszódi evangélikus gyülekezet, s ezt a hivatást 1950-ig látta el. Ő volt a gyülekezet utolsó kántortanítója. Ezt követően a Javító Intézetben töltött be nevelői, majd - rajztanári képesítése megszerzése után - tanári állást. A növendékek kedvenc tanáraként innen ment nyugdíjba. Vélten Armand festőművész-tanár tanítványaként már a gimnáziumban megkedvelte a festészetet és szabadidejének javát erre az alkotó munkára fordította. Istenes lelkivilága, különösen pedig természetszeretete a virágcsendéletek megfestésére buzdította, de a régi Aszód egy-egy részletének a megörökítésével, a már vissza nem hozható, fel nem idézhető eseményeknek állított örök emléket. Termékeny alkotó volt,