Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)

Asztalos István - Asztalos Tamás: Aszódi művésztanárok, Aszódhoz, a Petőfi Múzeumhoz kötődő művészek

Aszód számos lakásában megtaláljuk békét s nyugalmat árasztó alkotásait. 2001-ben Aszódon távozott az élők közül. Dr. Fedinecz Atanáz A történelmi viharok miatt hányatott sorsú Kárpátalján, az akkor éppen Csehszlovákiához tartozó Munkácson született 1936-ban. Elemi iskoláit a Magyarországhoz visszacsatolt Ungváron, az orvosi egyetemet, neves sebész orvos édesapja tanácsára, szintén ebben a városban, de már mint szovjet állampolgár végezte el. Fiatalságától kezdve a művészetek lelkes barátja és művelője volt, szolarizációira a külföldi közvélemény is felfigyelt. A szovjet rendszer lelki terheit egyre nehezebben viselte el, ezért amikor lehetősége nyílott rá, 1980-ban Magyarországra települt. Aszódon kapott orvosi állást és lakást és ebben a Galga menti kisvárosban bontakozott ki festőművészi pályája. Kárpátalja természeti és történelmi értékei, a ruszin nép élete és művészete éveken át festői munkájának az ihletői. Kezdetben csoportos, majd egyéni kiállításainak sorával egyre több művészbarát figyelmét kelti fel. A magát ruszinnak valló, portréival, zsánerképeivel, csendéleteivel sokféle érdeklődésű, technikai megoldásaival mindig új utakat kereső művész nemcsak Kárpátalja büszkesége, de a magyar piktúrának is számottevő alakja. Munkásságát elismerve a Képzőművészeti Alap 1998-ban tagjává választotta. Hütter Szilárd Zalaegerszegen 1954-ben született. Pécsett a Janus Pannonius Egyetem rajzpedagógia, az ELTE BTK film és média, illetve az Iparművészeti Főiskola multimédia szakán szerzett diplomákat. Az ELTE-n szakvizsgázott. Jelenleg a Petőfi Sándor Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium rajztanára. Soha nem elégedett meg a szűk rajztanári munkával, az órákon túl mindig is foglalkozott a gyerekek művészeti nevelésével. Az utóbbi években rendszeresen rendez a Kollégiumban kortárs képzőművészeti kamara kiállításokat. „Gyermekkora óta élete természetes része a rajzolás, festés, fotózás. Művészetét áthatja a magyar falu szeretete, a földből élők nehéz sorsa, amelyet alkotásaiban a képzőművészet nyelvén fogalmaz meg. Nem rendszeresen kiállító művész, képeit szereti megtartani, nehezen válik meg tőlük."

1 Rögös, néhol kitaposatlan úton járva, megpróbálja összeegyeztetni a hagyományok tiszteletét, a múlt értékeihez való ragaszkodást a legújabb technika adta lehe1 Köpöczi 2000.