Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)
Klamár Zoltán: A Galga-mente néprajzáról - Festők, fafaragók, hímzők, írók... Népművészek a Galga mentén
községünk, Családom története, Az én életem. írói munkássága ugyan nem tudott kiteljesedni, talán érdeklődésének szórtsága okán, de így is nagyon értékes mindaz, amit a közösség asztalára tett. Györe Béla kántortanító ösztönző példájának hatására kapcsolódott be a falu kulturális, hagyományápoló életébe. 1954-től 1970-ig a kézimunka szakkört vezette, majd 1970-ben asszonykórust is szervezett és a honismereti szakkör irányítását is felvállalta. Mindeközben szorgalmasan gyűjtötte a falu néprajzi emlékeit, a folklór anyagot és tárgyakat egyaránt. Az értékesebb darabokért napszámmal fizetett, csakhogy megszerezhesse, megmenthesse azokat az utókornak. 1982-ben neki köszönhetően újabb tájház nyílt meg a Galga vidékén. Oszolt József (1923-) Nem a vidék szülötte Oszoli József. Bicskéről került Bagra az eredeti foglalkozására nézve ács és parkettázó mester. Már gyermekkorában kitűnt kézügyességével. Óbarokon József főherceg is felfigyelt az ügyes kezű fiúra és taníttatni akarta. A család azonban úgy döntött, hogy mielőbb kenyérkeresőre van szükségük, a művészet nem a szegény embernek való foglalatosság. Tehetsége rejtve maradt hát hosszú évtizedekre. Leszázalékolása után, 1978-ban fordult ismét a művészi fafaragás felé. Az autodidakta naiv művész fejlődését nagyban segítette a tokaji művésztelepen és a kiskovácsi alkotótelepen töltött idő. Elsősorban technikai tudását gyarapította, hiszen világlátásában, témaválasztásában hű maradt a gyermekkorban megismert falusi társadalomhoz.