Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Rusvay Tibor: A százéves jubileum jegyében

let sem szabadulhatott meg. Észrevehető volt a működésben a kezdeti kezdeményező kedv lanyhulása. Mindinkább előtérbe kerültek ugyan a helytörténeti előadások iránti igények, de sem a középvárosi temető rendezésének, sem a Tragor-sir áthelyezésének, az ifjúsággal való közvetlen kapcsolatnak, sem a pedagógiai jellegű intézmények érdeklődés-felkeltésének, sem a Kálvária rendbehozatalának a kérdése nem rendeződött. Az évi kirándulások törzsközönségének igényeit teljesíteni tudta az egyesület. A világkiállítás megrendezésére készülvén, Horváthné Manninger Mária tervei alapján lehetőség nyílt volna méltóképpen bemutatkozni a világnak, ám ez a terv kútba esett. Felnőtt az a nemzedék, amely elsősorban képzőművészeti, zenei indíttatásból rendezte meg kiállításait, amelyek az egyesülettől függetlenek voltak; a múzeum régészei és néprajzkutatói önállóan vagy közösségben országosan is nagy eredményeket mutattak fel. Az egyesületi élet azonban alig változott, sőt az előadások látogatottsága igen alacsony és az előadások témájától függetlenül fluktuáló volt. 1991-ben megünnepelte az egyesület a Tragor Ignác Emléknapot. Rostetter Jenőné, a Tragor család bizalmasa és életrajzírója így emlékezett a család viszontagságaira: „December 8-án (1944) a megszállók a házat birtokukba vették. 1949 nyarán megjelent a Forte gyár kocsija Szenttornyai Ferenc tisztviselővel és a rendőri karhatalommal. Tragorékat kilakoltatták Kisvácra egy egyszobás lakásba (...) Kriptáját feltörték, 1980-ban a Városi Tanács Művelődési Osztálya, a Köjál, a tisztiorvosi hivatal meg sem mozdult..." Később sem sikerült az egyesületnek eredményt elérnie.

8 Jellemző, hogy a reményteljes kor küszöbén a volt rezsim humoros lapja 1990. április 20-i számában a múzeum névváltoztatása ürügyén megengedhette magának e frivol viccet: „A váci Vak Bottyán Múzeumot Tragor Ignácról nevezik el. Vak Bottyán is KGB-ügynök volt?" Nos, körülbelül ugyanezen hozzá nem értés, a város történetének nem ismerete okozta a legtöbb bajt, s hordta az akadályt az Egyesület útjába. A titkár mindmáig fenntartotta eredeti álláspontját az új múzeum ügyében, s még akkor sem nyugodott meg, amikor az alapkövet lerakták, a számításokat elvégezték, mert az építkezés azóta sem indult meg az anyagiak hiányában.

9 Az életszínvonal rosszabbodása, a lakosság tartózkodása a kormányzattal szemben hatott az egyesület működésére is. A Látó időszakos lapot

10 a titkár megszüntette, a városi Váci Fórum közölte az aktuális híreket, majd a Váci Demokrata. A politika domináns elemként időnként juttatta szóhoz a kulturális funkciókat ellátó egyesületi híreket. 1994 novemberében újra jelentkezett A Látó. Ebben a számban összefoglalta a titkár a személyes jellegű véleményét: „Az 1989-ben megindult kulturális fellendülés üteme ellanyhult, amelynek következtében az annyira várt városi publicisztika alig, vagy éppen csak a legkisebb mértékben foglalkozott a város kulturális életével. A pártokat képviselő újságírás nem is foglalhatta össze időnként az események sorozatát, nem tudott helyes mércét kialakítani a megítélésében, mivel szakembereket nem vont be a szerkesztés munkájába. A tájékoztatás felületes volt, a kritika pedig kiesett a látószögből. így a népigény diadalmaskodott a nép kulturális szolgálatán. A nemes céllal indult egyesülések elvesztették kapcsolatukat vélt tagságukkal, amelyet természetesen elfoglalt a megélhetésért vívott, napról-napra keserűbbé és súlyosabbá váló küzdelem." A Váci Múzeum Egyesület vonzónak tűnő programjait közönnyel fogadta a tagság jelentős része. Nem sikerült az ifjúság virágainak megnyerése. A pedagógustársadalom nyomasztó terheinek súlya alatt görnyedve - érzéketlen maradt. A befizetett tagsági díjakat a tagság egyféle adózásnak vélvén, kulturális feladatpótlónak tekintette. Nagy eseményt jelenthetett volna a városrendezési tervekről szóló előadás, amely színvonalas és rendkívül gondolatébresztő volt. Philipp Frigyes városi főépítész ezen az 1994-es gyűlésen ismertette azt a koncepciót, mely alapul hivatott szolgálni a városkép megújításához. 1990-ig Vácon nem létezett ilyen koncepció. Az állami szektor felborulása, az ipari arculat változásai, a magánszektor megjelenése, a 2. számú elterelő út építkezése, a magánterületek felaprózása, a társas cégek feltűnése a statikus szabályozás ellenében a „puha városrendezés" felé mutat, amikor rendezésről szól a tervezet, tehát a tervek rugalmasabb kezelését jelenti. Ebben a koncepcióban kapott helyet a Váci Múzeumi Egyesület, mely időközben visszakapta eredeti Váci Múzeum Egyesület nevét, s mintegy a komolyan vett jogfolytonosság jeleként 1980 óta szakadatlanul hangoztatta emlékmentő tervezetét: a Postaparknak, az emlékmű leendő helyének, a középvárosi temetőnek a rendezését, a váci idegenforgalom élénkítését, az aluljárók megépítését, illetve bővítését. Ezen az ülésen búcsúzott el polgármesterként Bartos Ferenc, akinek a kezdeményezésére a város egymillió forintos pályázatot írt ki a váci történelem fontos 20. századi dokumentumainak összegyűjtésére. A városi idegenforgalmi koncepció mértéktartó pontjai megnyugtatásul szolgáltak. 1994-ben Petyánszki Katalin ismertette a tervezetet, amely konkrét feladatok megjelölésével bíztatónak ígérkezett. Vác kiesett a magyar idegenforgalmi számításokból, jellemző módon a város ismertetése kimaradt a Duna menti kulturális útvonal című, alapvetőnek tekintett kiadványból is. A múzeum kiállító helyiségek hiányában egyelőre nem töltheti be a rá jellemző szerepét, ám maga a koncepció gyakorlati megvalósítása is várat magára. 1995-ben országos, sőt európai hírnévre tett szert a Tragor Ignác Múzeum munkacsoportja által végzett feltárás eredménye a váci Fehérek templomának temetkező kriptájában. A feltárás történetét, a temetkezési szokásokat, a polgárviselet és a koporsók díszítése tudományos leírását Zomborka Márta és Ráduly Emil tette közzé a Magyar Múzeumok című reprezentatív folyóirat 1996. évi második, tavaszi számában. A Városi Könyvtár rendelkezésre bocsátott egy kiállítási vitrint a székházában, amelyben a múzeum gaz-