Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Rusvay Tibor: A százéves jubileum jegyében

dag anyagából havonta kiválogatott tárgyakat mutatnak be. Az egyesület elnökségének hölgy tagjai teadélutánokat és egy rendkívül hasznos jótékonysági estet rendeztek, amelynek bevétele a múzeum kiadásai egy részének fedezésére szolgál majd. Ha a rendezvények naptárát figyelmesen vizsgáljuk, azonnal szembetűnik a sok előadás, amelynek szervező munkáját elsősorban a múzeum munkatársai vállalták; ugyanakkor az előadásokon 50-60 pártoló jelent meg, jelezvén a városban végbemenő, társadalmilag könnyen értékelhető folyamatot, amely az 1993-as, 1994-es évekre hasonlít. Jótékonysági bál (1995) Az egyesület egészséges test benyomását kelti, hiszen az előadások sűrűsége, jelentős színvonala, a megrendezett baráti összejövetelek mind ezt sugallják; mindez a múzeum vezetőinek az érdeme, akik az általános kedvetlenség, sőt közöny ellenében vették fel a küzdelmet. Valójában tehát az épület nélkül is tökéletes múzeumi munka teremti meg az egyesület folyamatos tevékenységének a rendjét. Az 1996-os, az egyesület fennállását megülő ünnepség, majd előadás-sorozat fővédnökeként dr. Kosáry Domokos, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke az egyesületben tartott előadásában valóban elismeréssel szólt az elmúlt időszakban végzett munkáról 1995 novemberében, amikor a tiszteletére rendezett városházi fogadáson órákat töltött az egyesület tagságának a körében. Nagy örömmel nyugtázta a múzeumépítés előkészületének körültekintő múzeumi tervét. Vác és az egész ország életében jelentős tény volt az új 2-es számú főút megépítésének megindulása. A múzeum régészei azonnal bekapcsolódtak a munkálatokba és 1994-ben megkezdték az ásatásokat. Az első, igen jelentős eredményekről 1996 elején számoltak be az egyesület tagságának. A régészek, akik az MTA Régészeti Intézetének főmunkatársai, Torma István szakmai irányításával már 1993-ban a szobi és a váci járás topográfiáját (főcíme Pest megye régészeti topográfiája)

11 megalkották, s ezzel a Vácon legnagyobb és legértékesebb művet tették le az asztalra, most az új ásatásokban bukkantak felmérhetetlen értékű leletanyagra. Jelentős számú érdeklődő hallgatta meg beszámolójukat, amelyet az egyesület szervezett. Előadás, Kosáry Domokos és Rusvay Tibor 1994-ben az egyesület titkára városi Pro (Írbe kitüntetésben részesült, amelyet nagyrészt az egyesületben végzett munkásságáért kapott. Az egyesület közgyűlését 1996. március 12-én a városháza tanácstermében tartotta. A titkár borúlátó hangvételű beszámolójában az érdeklődés lanyhulására, az ifjúság és a pedagógusok passzivitására mutatott rá. Megemlítette a vezetőség megfiatalítására már több ízben javasolt tervét. A százéves évforduló lévén az érdeklődés középpontjában, kérte a városi képviselő-testület támogatását, és azt a reményét fejezte ki, hogy az új elnökség és a közvetlen vezetőség jelentősen megjavítja a két intézmény tagjai közötti viszonyt. Bizonyos, hogy az egyesület azt az utat követi, amelyet Tragor Ignác jelölt ki, s amelyet az idők szelleméhez alkalmazkodva a megújult egyesület tizenöt év alatt követett. Amikor Csávolszky József vezetésével 1887-ben megalakult a Váci Múzeum és Régészeti Bizottság, majd 1896-ban a Váci Múzeum Egyesület, a szervezők és a tagok rendkívül sokszínű egyéniségek voltak. Maga Csávolszky a szakadatlanul aktivitásban élő közéleti személyiség, Freysinger Lajos, a tekintélyt tartó, a város gazdasági ügyeit rendbe szedő, szigorú szakember, az ötletekben gazdag, sziporkázóan szellemes Révész Béla, a titokzatos örökmozgó Bauer Mihály, a világlátott, sokat tapasztalt és heveskedésében is bölcs Bán Márton voltak az egyesület védelmező katonái, akiknek a segédcsapatában jelentős városi személyiségeket, Szarka tanár urat, Borbély Sándor siketnéma-intézeti igazgatót, Melha Endre és Metrény József tanárokat fedezhetünk fel. Mindannyiuk felett azonban Tragor Ignác vigyázta a szűkre mért váci világot, amelybe ő lopta be egyesületével a társas művelődés eszményképét, kiadványaival ő derített fényt Vác történetének eddig homályos részeire. Önképzéssel, kutatás-ösztönének szabadjára engedésével két nemzedéknek adta fel a leckét. Nem történetírói elvei, hanem aprólékos, tényfeltáró, adatot adatra halmozó munkájával nemcsak egyesületet teremtett bölcsőjéül