Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Ráduly Emil: A Váci Múzeum Egyesület újjáalakulása 1980-ban

lést. Az alakulási jegyzőkönyvben nem is szerepelhetett volna jogszerűen a jogfolytonosságra való hivatkozás. A szervezők, a hivatalok és a közönség gondolkodásában azonban egyaránt természetes volt az, hogy itt újjászervezésről van szó. A gyakorlatban formális alakuló közgyűlést kellett tartani, tisztikart választani, és az akkori jogszabályok szerint nyilvántartásba vételt kellett kezdeményezni. Jogi akadálya ekkor már nem volt társadalmi kezdeményezésű egyesületek szervezésének, hiszen az egyesületekről szóló 1972. évi 21. sz. tvr., majd az 1977. évi IV. tv. alapján az egyesülés formális jogszabályi keretei éppen ebben az időben alakultak ki újra. Csupán a „fortélyos félelem" gátjait kellett legyőzni, amelynek valóságos alapja az említett jogszabályokban is tetten érhető, hiszen az egyesületek nyilvántartásba vétele és hatósági felügyelete nem a bíróságok, hanem a helyi tanácsok Igazgatási Osztálya alá tartozott, ami gyakran elégséges is volt az egyesület alapítási kedv, ill. azok független működésének korlátozásához. Egyesületi kirándulás Tácra Az Egyesület újjászervezése során ezért részben a „hivatalosság" látszata, de a tényleges szervezési és adminisztratív támogatás érdekében is igénybe vettük a Vác Városi Tanács VB Művelődési Osztályának segítségét. A város „kulturális vezetésének" érdekei úgy kapcsolódtak a Múzeumegyesület ötletéhez, hogy társadalmi bázist kerestek és intézményi keretet láttak benne a helyi képzőművészeti élet hivatalos támogatásához, ami aztán persze nem valósult meg. A szervezésben való városi segítséget az első, stencilezett előzetes jelentkezési lap is bizonyítja (ami egyébként a helyi sajtóban több alkalommal is megjelent) a „Váci Múzeumi Egyesület Előkészítő Bizottsága nevében" „Nagy Géza műv. oszt. vez." és „Ráduly Emil múzeumigazgató s. k." aláírásával: „Kedves Barátunk! A városunkban 1895-től 1948-ig működött múzeumi egyesületet felújítani kívánjuk. Örömmel látnánk Önt az új Váci Múzeumi Egyesület tagjai sorában..." Ez a bizonyos előkészítő bizottság emlékezetem szerint formálisan nem létezett, más írott dokumentumával eddig még nem találkoztam. Az tény viszont, hogy többekkel, akik akár egy ideiglenes előkészítő bizottság tagjai is lehettek volna, rendszeres kapcsolatban voltam a megalakulást megelőző hónapokban. Közülük ki kell emelnem D. Iglói Mártát, a művelődési osztály munkatársát, dr. Molnár Lajos középiskolai igazgatót, Weisz Gábor könyvtárigazgatót és Nagy Géza művelődési osztályvezetőt. A hivatalosnak és utólag fontoskodónak tűnő „előkészítő bizottság" megnevezés viszont mindenképpen jelentőséget kölcsönzött az egyesületszervező szándéknak, egy bizonyos mértékig talán ez is magyarázata lehet annak, hogy már az Egyesület megalakulását megelőző hetekben 105 érdeklődő küldte vissza a stencilezett jelentkezési lapot, ennek elfogyása után írógéppel sokszorosított űrlapokon és telefonos értesítés alapján kézzel írt cédulákon folyt a jelentkezés (72 db ilyen feljegyzés maradt fenn). A széleskörű érdeklődést és a tényleges társadalmi igényt az egyesület újraszervezésére az is bizonyítja, hogy az előzetesen jelentkezettek többsége (akik meghívót is kaptak az alakuló közgyűlésre) tagja is lett az első év során az egyesületnek, tagdíjat fizetett. Végh Dezső emléktáblájának avatása Az egyesület újjászervezésének ötletét, mint már utaltam rá, kezdetben egyfajta bizalmatlansággal fogadták a városházán, de nem sokkal később széleskörű támogatást és biztatást kaptam, ennek hátterét azonban akkor sem tudtam, ma sem ismerem. Mint a megyei múzeumi szervezethez tartozó intézmény igazgatója egyébként függetlenséget élveztem kezdeményezéseim során a városban, mert csak tájékoztatási kötelezettségem volt a művelődési osztály felé, viszont sokszor meghívtak a városi tanács irányítása alatt álló kulturális intézmények vezetőinek összejövetelére, akikkel egyébként is szoros kapcsolatban álltam. A VME újraszervezése ilyen fórumokon és természetesen személyes találkozókon is többször szóba került, így nyilvánvaló volt minden érintett számára, hogy a város kulturális vezetése a múzeumi egyesület létrehozását támogatja. Ez lehet a magyarázata annak, hogy az Egyesület alakuló közgyűlési jegyzőkönyvében, ill. az első elnökség névsorában az akkori városi kulturális intézményvezetők szinte mindegyike megtalálható. A tényekhez azonban az is hozzátartozik, hogy többségük (baráti biztatásokon és tanácsokon kívül) az egyesület szervezésében, illetve működésének későbbi támogatásában nem vett ténylegesen részt.

3