Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Ráduly Emil: A Váci Múzeum Egyesület újjáalakulása 1980-ban

A Városi Tanács VB Művelődési Osztálya a szervezés időszakában meghatározó, tényleges támogatást nyújtott. Közvetlen, szinte napi kapcsolatban D. Iglói Mártával, az osztály munkatársával voltam, aki a hivatali eljárások útvesztőiben, az adminisztráció (körlevelek sokszorosítása, meghívók kiküldése), a jelentkezési lapok továbbítása, az alapszabály-tervezet többszöri le- és átgépeltetése, ill. hasonló szervezési ügyekben segített. A váci múzeum akkoriban adminisztratív munkakörű ügyintézőkkel alig rendelkezett,

4 ami még évekig nehézségeket okozott az egyesület működtetésével járó megnövekedett feladatok területén. Az alapszabály tervezet többszöri átgépelésére azért volt szükség, mert néhány kisebb változtatási, átfogalmazási igény időközben felmerült, ezeket Nagy Géza osztályvezetővel kellett egyeztetnem, aki az akkori jogszabályok szerinti elvárásokat közvetítette. A Vác Városi Tanács VB Igazgatási Osztály vezetője,

5 aki legendásan nagy formális és hasonlóan nagy informális hatalommal rendelkezett akkoriban a városban, még a nagyon jól előkészített alapszabály és közgyűlési dokumentáció mellett is több mint három hónap múlva vette nyilvántartásba egyesületünket (igaz, visszadátumozva, végül is nem emelhetett semmilyen kifogást). A helytörténeti vetélkedő zsűrije Az általam írt eredeti alapszabály-tervezet néhány, valójában nem jelentős változtatáson esett át a „hivatali segítséggel" folytatott előkészítő eljárás során. Ezek egyike az az elvárás volt, hogy feltétlenül különböztessük meg a régi és az új egyesület nevét egymástól, erre szolgált az a bizonyos i betű, ami a Váci Múzeum Egyesület és a Váci Múzeumi Egyesület akkoriban jogilag egyébként sem könnyen kivitelezhető formális jogfolytonosságát megakadályozhatta. Ezt a betű szerint jottányi engedményt (nevezzük akár megalkuvásnak is) különösebb vita nélkül elfogadtam, annyira nevetségesnek találtam. Nehezebb kérdés volt a múzeum pecsétjében megállapodni. A VME első, eredeti alapszabálya azt rögzítette, hogy „Pecsétje: a város címere ezen körirattal: »Váci Múseum Egyesület"". Nem általánosan elterjedt szokás, sem akkor, sem ma, hogy független kulturális egyesületek a városuk címerét használják, de Vác esetében ez nem csupán hagyomány, hanem tényleges tartalommal bíró üzenetet is hordoz. A városi múzeumot (és ne feledjük, ezen kívül még a városi közkönyvtárat is!) létrehozni szándékozó egyesület annak idején éppen a városi közcél megvalósításának szándéka alapján ill. ezen szándék jogán használta, használhatta a város címerét. A múzeumban akkoriban megkerestem, meg is találtam a régi VME pecsétrajzának az eredetijét, de hamar kiderült az előkészítő tárgyalások során, hogy nem kaphatunk engedélyt a használatára. Viszont fölajánlották (bár nem írásban) a város akkori, címertanilag dilettáns, grafikailag minősíthetetlen színvonalú címerének a használatát. A szívességből azonnal rendelkezésünkre bocsátott címerklisé máig meg van. Ügy gondoltam akkor, s úgy vélem ma is, hogy helyes volt ezt a kompromisszumot elfogadni. Az újjászervezett egyesület az eredeti pecsétjét ugyan nem használhatta, viszont a város éppen hivatalos címerével az eredeti alapítói szándéknak megfelelően jelölhette meg magát.

6 A helytörténeti vetélkedő versenyzői A harmadik alapszabályi témakör, amiben tényleg hosszas egyeztetésekre került sor, a tagozatok kérdése volt. Az 1980-as alapszabályban három (helytörténeti, képzőművészeti, és múzeumi propaganda) tagozat van megemlítve. Ezek egyike sem működött a gyakorlatban soha, bár az első, alakuló elnökségi ülésen tagozatvezetőket is választottunk. Az igazi vitakérdés az alapszabály egyeztetés során az volt, hogy a VME milyen formában vegyen részt a helyi képzőművészeti élet szervezésében, támogatásában. Nagy Géza osztályvezető elvárása akkori benyomásaim és mai emlékezetem szerint az volt, hogy a VME egyfajta háttért, nyilvánosságot, társadalmi támogatást biztosítson a városvezetés akkoriban felerősödőben lévő művészetpártoló és művészeti múzeumokat alapító szándékához. Ezen törekvés („a balparti Szentendre terv") első megnyilvánulása a Hincz-gyűjtemény megnyitása volt egynéhány év múlva. Mai kifejezéssel élve „erős nyomás" nehezedett rám, hogy az Egyesület kiemelt, sőt elsődleges feladatának tekintse majd a képzőművészeti élet támogatását. Nekem azonban alapvetően más elképzeléseim voltak a múzeumnak ezzel kapcsolatos feladatairól, amit múzeumigazgatóként csak részben tudtam, nem is kevés konfliktus felvállalásával megvalósítani. Más véleményen voltam az