Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Jakus Lajos: A helytörténész Tragor Ignác

A mű első fejezetében részletesen foglalkozik az 1848-as váci nemzetőrség megalakításával, a városba beszállásolt katonaság elhelyezésének nehézségeivel. Részletesen ismerteti Görgey váci proklamációját, majd az április 10-i ütközetet, annak katonai méltatását. A következő fejezetben részrehajlás nélkül szól a váci egyházmegye papságának Cegléden hozott határozatáról, mely elítélte a felettes papság Habsburgházhoz való ragaszkodását, kiállva a Függetlenségi nyilatkozat mellett, melyért Bobory Károly ceglédi plébános 8 évi várfogságot szenvedett Josefstadtban. Tragor 48-as tanulmánya az oroszok elleni váci csatával zárul, és közli a szabadságharc történetével kapcsolatos dokumentumokat. Azóta sok tanulmány - így Vác legújabb történetében ürbán Aladáré - foglalkozott Görgey váci proklamációjával, s Tragor ezzel kapcsolatos állásfoglalása értékállónak bizonyult.

13 A nagy történelmi tanulmány után irodalomtörténettel is foglalkozik, a Múzeum Egyesület évkönyvében közli Petőfi és Mikszáth váci kapcsolatait.

14 Tragor végső célja Vác monográfiájának megírása volt. Takáts Sándor történész Rajzok a török világból című művével kezdődik a hódoltságkori kutatás fellendülése. Tragor ettől kezdve készül váci monográfiája gerinceként a török hódoltság megírására. Takáts műveiben Vácra gyakran talál utalást. Közben az első világháború idején és az azt követő zavaros évek alatt csak két olyan írása született, melynek megírására 1906-ban még visszatérni szándékozott. Az Althann-féle telekkönyv térképe alapján készült Vác utcái és terei című munkája a Váci Hírlap hasábjain jelent meg folytatásokban, de önálló kötetben is kiadták 1918-ban.

15 A másik írása, ugyancsak a telekkönyvben szereplő városlakók, az anyakönyvek s az 1715 és 1720-as országos összeírás felhasználásával készült: Vác lakossága a XVIII. század elején címen.

16 A világháború után új történésznemzedék nőtt fel. Klebelsberg Kunó 1922-től vallás- és közoktatásügyi miniszter. Elnöklete alatt állította fel a Magyar Történelmi Társulat a pécsi, a szegedi egyetemet, a bécsi, a berlini, a római Magyar Történeti Intézetet, a párizsi központot, ahol az ifjú történetkutató nemzedék megismerkedhetett a német és a francia helytörténet-kutatás eredményeivel. Ennek hatásaként nálunk ilyen irányban folyt a levéltári és a történészképzés. Mályusz Elemér tudományegyetemet végzett, 22 éves állástalan diplomásként Hajnal Istvánnal együtt Klebelsberg Kunó szorgalmazása nyomán 1920-ban elsőnek kerül a Bécsi Magyar Történeti Intézetbe.

17 Évtizedek múlva írja a Bécsben töltött időszakról: „A szegénységet és elzártságot, amelyben a keresztény Magyarság élt, a mai ember el sem tudja képzelni. 1920 nyara a bojkott ideje, de egyszersmind az infláció kezdete s Klebelsberg valósággal hónapról hónapra szedte össze a pénzt, ami szükséges volt, hogy kiküldöttjei megélhessenek." Mályuszt 1923-ban az Magyar Országos Levéltárhoz nevezik ki. Következő évben a Századok című folyóirat hasábjain megjelenik tanulmánya: A helgtörténeti kutatás feladatai címmel.

18 Ezzel a magyar „népiségtörténet" kutatását indítja meg: „Politikai történetírásunk fundamentumait is tehát a helytörténeti kutatás segítségével kell leraknunk, különben történetírásunk épülete összeomlással fenyeget." Olyan monográfiákra van szükségünk, amelyek a mozaikszemek összeillesztése közben nem feledkeznek meg a lakosság jellemének feltüntetéséről, mint az a különböző népelemek egybeolvadása révén kialakult, s történetében, ma pedig foglalkozásmódjában megnyilvánul. A fiatal, lelkes Mályusz Elemér 1924-ben így vázolja a helytörténet kutatás célkitűzéseit: „Sokat várunk a helytörténetnek ily irányú művelésétől, amelyet tárgyalásunkban körvonalazni igyekeztünk. Eddig helytörténetírásunk egyszerűen narratív jellegű volt, legfeljebb pragmatikus, nyers anyagközléssel kapcsolatban." Ahol Magyarországon helytörténeti kutatás folyt, ott az rendszerint múzeum alapításával járt együtt, általában egy-egy lelkes tanárember munkálkodása nyomán. Tragor Ignác két kartársa két, általunk is ismert és tisztelt helytörténész, egyben múzeumigazgató. Az egyik fent említett Dornyay Béla gimnáziumi tanár.

19 Salgótarjánban így emlékezik róla kései utódja, Praznovszky Mihály: „nem véletlen, hogy éppen egy pedagógus, Dornyay Béla ismerte fel a hiányt és kezdeményezte: a városnak szüksége van egy múzeumra". Tanítson a múzeum - mondotta. Tanítson arra, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk. Az embernek ismernie kell a múltját, hogy tudja élete értelmét megfogalmazni.

20 Dornyay 1938-ban már négy vármegye múzeumának volt őre, s élete végén a keszthelyi múzeum igazgatója. A múzeumalapító helytörténészek másik példaképe Faller Jenő bányamérnök. Ahová hivatása irányítja, ott tanulmányai jelennek meg a bányákról, a közeli várakról: Tata, Várpalota, Nagyvázsony. Földalatti múzeumot alapít Salgótarjánban 1965-ben, még abban az évben megnyitja az ajkai, majd a rudabányai múzeumot, Sopronban a Bányaművelési Tanszékre kerülve megalapítja a Központi Bányászati Múzeumot. „Bárhová vetett a sors, üzemi munkám mellett mindig érdekelt az, hogy hol élek, s lényegében a legkisebb bányatelepen vagy azzal szomszédos jelentéktelen faluban is találtam feljegyezni valót. így születtek meg monográfiáim, helytörténeti tanulmányaim" - írja 1959-ben.

21 Mályusz Elemér a Századok 1924. évi számában gyakorlati példaként szánta bonckés alá venni Tragor Ignác két helytörténeti munkáját és további terveit. Rávilágított, mennyiben valósultak meg a helytörténeti irodalomról kifejtett célkitűzései, és mennyiben hiányoznak azok két megjelent váci tanulmányában. Amíg a folyóiratban egy-egy megjelent munka ismertetéséről 1-2 oldal olvasható, Tragorról négyszer annyi terjedelemben fejti ki véleményét Mályusz. Újabb két oldal ismertetést szán a Targor által a Váci Múzeum Egyesület 25 éves jelentésében megjelentetett kiadványterveknek (Tragor Ignác: Vác utcái és terei. Vác, 1918; Tragor Ignác: Vác lakossága a XVIII. század elején. Vác, 1921; Tragor Ignác: A váci Múzeum Eggesület jelentése. Vác, 1921), hasznos javaslatokat fűzve ahhoz.

22