Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Csukovits Anita: Arcok a hőskorból

fűződik egy lajstrom 1888-ból, melyben a múzeum­nak küldött adományokat vette jegyzékbe. 30 Sem Fo­dor Imre, sem Bartók Lajos nem mondtak le hivatalo­san őri tisztségükről, de munkájukról a továbbiakban nincs említés. Borbély Sándor, aki a régészeti-történe­ti osztály megszervezését és vezetését is elvállalta, az 1897-es év elején megvált a múzeumtól, de nem ön­szántából. A kiváló tanerő a fővárosi siketnéma-inté­zet vezetésére kapott megbízatást a kultuszminiszter­től. Távozása a váci múzeum és a város kulturális éle­tének nagy vesztesége. Borbély, aki a budai állami pedagógiumban Herrmann Antal, a kiváló etnográfus tanítványa volt, maga is indíttatást érzett a néprajz műveléséhez. Az 1896 végén útjára indított Vác és vi­déke című, általa szerkesztett társadalmi, néprajzi és közgazdasági hetilapban rendszeresen közölt néprajzi tárgyú cikkeket, gyűjtéseket. Néprajzi gyűjtőpályáza­tot is indítottak, de eredményhirdetésre nem került sor. A szerkesztőhöz írt levelében maga Herrmann írt dicsérőleg az új lapról, s a múzeum figyelmét is felhív­ta a néprajz művelésére: „Azonban a tudományos ér­dekeket rendesen szolgáló és kulturszükségleteket tervszerűen szem előtt tartó gyűjteményeknek vidé­ken való szervezésénél előtérbe lépnek ezek a szem­pontok: mi jellemző, sajátságos az illető vidékre néz­ve, mi szemlélhető, érdeket keltő, mívelő, tanulságos, és minek a gyűjtése és megmentése a legsürgősebb? Mindezen tekintetekből a legelső helyen áll az illető vi­dék néprajza, ti. a vidék népére vonatkozó irodalom, a népélet tárgyai eredetiben, vagy ábrázolásban, illető­leg másolatban, stb. Mert minden vidéknek legjelentő­sebb jelensége maga a nép, ennek a megismerése az önismeret fontos módozata, tanulmányozásra elsőren­dű nemzeti tudomány." 31 Herrmann Antal gondolatai azonban nem hullottak termékeny talajra, Borbély tá­voztával a néprajzi gyűjtés gondolata évtizedekre fele­désbe merült. Távoztával lapja még rövid ideig vege­tált, majd beolvadt a Váci Közlönybe. 1899-ben Bor­bély visszakerült a városba, a nagyhírű váci siketné­ma-intézet igazgatói székét foglalta el. A múzeum egyesület választmányának a későbbiekben is tagja volt, de energiáit a hazai siketnéma-oktatás fejleszté­sének szolgálatába állította, nagy sikerrel. Nevéhez fű­ződik, többek között a siketnéma-iskolák első egysé­ges, az egész országra érvényes tantervének kidolgo­zása. 32 Múzeumi feladatait, osztályával együtt távozá­sa után ideiglenesen Tragor vette át, mint már láttuk, csekély eredménnyel. 1897. december 23-án, Bauer igazgató ajánlására a választmány Csík Volecz Sán­dornak szavazott bizalmat. A múzeumőri feladatot, a jegyzőkönyvek tanúsága szerint két éven át egyedül látta el. Csík Volecz Sándorral, aki a múzeum első ténylegesen működő őre volt, érdemes alaposabban megismerkedni; nem mindennapi egyéniség volt. Ifjú­korában sok veszélyes kalandot élt át, így élete delén volt miről mesélnie. S Csík Volecz Sándor kiváló me­sélőnek bizonyult. 1859-ben, frissen érettségizett váci diákként apja akaratából hajózási iskolába járt Pesten, s itt került a kezébe Kossuth proklamációja a magyar ifjakhoz. A felhívás hatására elhatározta, hogy csatla­kozik az olaszországi légióhoz. Barátjával besoroztat­ták magukat osztrák katonának, majd Veronában megszöktek, s kalandos menekülés után Astiban be­léptek a légióba. Bevetésükre azonban már nem ke­rült sor, a villafrancai béke után az alakulatot feloszlat­ták. A katonák egy része Garibaldihoz csatlakozott, többen megpróbálkoztak a hazatéréssel. Csík Volecz a francia idegenlégiót választotta, majd háromévi afrikai hadakozás után a tuniszi bej szolgálatába lépett. 1862-ben királyi kegyelmet kapott, s hazatért. (A tu­niszi bejtől kapott elbocsátó levelet a múzeumnak ajándékozta, de az irat sajnos elveszett.) A büntetés Csík Volecz Sándor alól felmentette a hadbíróság, de mivel katonai köte­lezettségének eleget nem tett, újra besorozták az oszt­rák hadseregbe. Hadapród őrmesterként vett részt a porosz-osztrák háborúban, s súlyos sebesülése után leszerelték. 33 A kiegyezés után állami szolgálatba lé­pett, s mint a zsolnai postahivatal vezetője ment nyug­díjba. Ekkor, az 1890-es évek elején tért vissza Vácra, rögtön bekapcsolódva a város társadalmi életébe. A kedélyes, anekdotázó öregúr az évek során össze­gyűjtött, hallott, olvasott érdekes történeteket előbb a váci lapokban kezdte sorra közölni, majd fővárosi új­ságokban is megjelentek történetei. A cikkeket - me­lyeket azonban soha nem írt, hanem mindig „közölt" ­néhány témakör köré lehet csoportosítani. Kedvelt té­mái: olaszországi katonaélmények (melyeket önálló füzetben is megjelentetett), afrikai történetek és me­sék, palóc mesék. De írt adriai útirajzot, tárcát, humo­reszket és ismeretterjesztő cikket is. A Függelékben „közöljük" A régiség-kutatók című írását, mely a kora­beli vidéki múzeumi mozgalom visszásságait, a szak­emberhiányt, a bizottságosdit állítja szellemesen pel­lengérre. Stílusa élvezetes és könnyed volt, különösen mikszáthi ízű palóc meséi sikerültek jól, sajnos, nem tudni, mi volt az eredeti népmese vagy anekdota, és mit tett hozzá Csík Volecz, akiben bujkált némi, szak-

Next

/
Thumbnails
Contents