Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Csukovits Anita: Arcok a hőskorból

szerűségtől mentes, néprajz iránti érdeklődés. A Váci Műpártolók Köre nevet viselő, 1894-ben alakult művelődési egyesület, melynek alapító tagja és motorja volt, tervbe vette néprajzi osztály alakítását, hogy „a váci nép szokásait, ünnepségeit, mulatozásait, gyermekjátékait, mezei foglalkozásait megfigyelné, leírná és hírlapilag vagy egyéb úton a váci társadalom tudomására juttatná".

34 A szép terv megvalósulatlan maradt, a Műpártolók Köre néhány sikeres rendezvény után csendben megszűnt, melyben nagy része volt a sokirányú érdeklődésű, de felületes, valamint roppant sértődékeny Csík Volecznek. E tulajdonságok múzeumi munkáját is jellemezték, bár múzeum iránti lelkesedése és elkötelezettsége közismert volt. A választmányi üléseken mindig megjelent, felszólalt, javasolt, feladatokat vállalt, jegyzőkönyvet hitelesített. Nem véletlen, hogy Tragor őt javasolta helyettes igazgatónak, bár ezt a tisztséget az igazgató, Bauer ellenkezése miatt csak egy hónapig töltötte be. Talán az idő rövidsége miatt nem járt sikerrel azon megbízatásában, hogy az egyes szakosztályok működtetésére alkalmas embereket találjon.

35 Múzeumőrként is aktívan tevékenykedett, bár nem muzeológusi, hanem tárlatvezetői és gyűjteménykezelői feladatokat látott el; felajánlásokat gyűjtött, tárgyakat és tárlókat vett át, s a kiállításban kalauzolta a látogatókat. Talán az anekdotákkal fűszerezett tárlatvezetésnek is volt szerepe abban, hogy a múzeumot 40 vasár- és ünnepnap alatt 1400 látogató tekintette meg. „Egyszer Budapestről kerékpáron kirándult fiatalemberek tévedtek a múzeumba s azt írták a vendégkönyvbe, hogy a múzeum legérdekesebb látnivalója az a víziló, aki a tárgyakat mutogatja. Természetesen azonnal leköszönt tiszteletből viselt múzeumőri állásáról" - írta róla Tragor.

36 1 9 02-ben végleg leköszönt, de ennek ellenére időről időre elvégzett múzeumőri feladatokat, s a választmány munkájában is részt vett. 1906-ban az új választmányba is beválasztották, de már egyre ritkábban aktivizálta magát. A múzeumot több, elsősorban adriai utazásairól származó tárggyal gazdagította. 1909-ben hunyt el. A másik őr, aki feladatát huzamosabb ideig látta el, az 1899. november 11-én megválasztott Walla László takarékpénztári pénztáros volt, aki 1913-ban bekövetkezett haláláig tett eleget pontosan, megbízhatóan múzeumi kötelezettségeinek. Az ő feladata volt 1900-tól kezdődően a gyarapodást rögzítő Növedéki Napló vezetése,

37 s végzett apróbb restaurálási munkákat is. Walla, akinek munkahelyi felettese is Tragor volt, a többnyire Tragor által kiadott munkákat mindig kifogástalanul elvégezte, de kezdeményezőkészséget nem mutatott, önálló muzeológusi feladatokat nem látott el. 1902-ben Gácsér József és Bihari Károly siketnéma-intézeti tanárokat is őrré választották, utóbbi a népkönyvtárra felügyelt, 1906-ban történt áthelyezéséig. Munkálkodásukról további információk nincsenek. A váci múzeum első évtizede A múzeumi munka hatékonyságának mutatói: a gyűjteménygyarapítás mértéke és minősége, a nyilvántartás teljessége, a gyűjtemény tudományos feldolgozása írásban, valamint kiállításban történő bemutatása. A váci múzeum első évtizedében arányait tekintve a tervszerű tárgyvásárlások eltörpültek az adományok mellett. Az ajándékokat minden esetben elfogadták, szelektálás nélkül (kirívó példa, de országos viszonylatban bizonyára nem egyedi az ajándékba kapott „különleges szépségű epekő"). Az ajándékozott tárgyak között sok képviselt jelentős értéket, de történeti forrásértékük csekély volt, a város múltjának bemutatását nem segítették elő. Néprajzi tárgyak gyűjtése, noha a múzeum célkitűzése, Herrmann Antal ösztönzése alapján természetesnek vélnénk, nem merült fel. Több tárgytípusra nem terjedt ki érdeklődésük, így például meglepően szegényes volt a textilanyag (melyben szerepet játszhatott az állandó helyhiány és a férfiakból álló múzeumvezetés érdektelensége). Varázséji halála után ásatásra évtizedekig nem került sor. A gyűjtemény korabeli nyilvántartásai nem maradtak fenn, csak azt tudjuk, hogy a gyarapodási naplót 1900-tól kezdve vezették, Hampel József javaslatára. Az 1912-ben kiadott leíró lajstrom alapján a benne szereplő tárgyakat azonosítani lehet, de a tárgyak meghatározásához fontos adatok hiányoznak, így például csak az ajándékoknál tüntették fel a volt tulajdonost, vásárlás esetén nem. A múzeum gyűjteményében ma is megtalálható, a leíró lajstrom alapján azonosítható tárgyakon leltározásra utaló régi szám nincs. A múzeum első állandó kiállításáról, azon kívül, hogy fennállásának rövid ideje alatt 1400 látogatója volt, meglepő módon nincs adat. Míg az 1891-ben rendezett időszaki kiállítást a sajtó az azt megillető terjedelemben méltatta, bemutatva a jelesebb tárgyakat, 1897-ben ez elmaradt, noha az egyesületnek volt saját sajtóorgánuma. A tekintélyes látogatószám mögött is inkább az egyes tárgyak iránti személyes kötődés, mint a váci múzeum iránt megnyilvánuló spontán érdeklődés húzódhat meg. A kiállítás, amely döntően az adományokra épült, valószínűleg nem felelt meg a Hampel által lefektetett elveknek, s inkább csak egymás mellé helyezett tárgyak halmaza lehetett, mintsem a város történetét bemutató tárlat. Ezt a meggyőződésünket erősíti a későbbi kiállítás 1912-es leíró lajstroma is, melyben még mindig nem található koncepció, s ahol össze nem illő tárgyak kerültek egymás mellé. Tudományos értékű kutatómunkát és publikációs tevékenységet egyedül Tragor Ignác folytatott, első munkája, a Vác vára és képei 1906-ban jelent meg. Tragor érdeklődése a város történetére, irodalmára, művelődéstörténetére, művészettörténetére terjedt ki, néprajzára és archeológiájára nem, így ezekkel a szakágakkal nem foglalkozott senki. A múzeum ismeretterjesztő munkája - mely előadások tartásában és a váci sajtóban megjelentetett cikkekben nyilvánult meg - kielégítő volt. A váci múzeum fennállása első évtizedében végig a kezdetre jellemző nehézségekkel