Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Csukovits Anita: Arcok a hőskorból

re 1887-ben alakult Váci múzeum és régészeti bizottság inkább közművelődési, mint múzeumi egyesületnek volt tekinthető, hiszen célkitűzését az alábbiakban Csávolszky József határozták meg: „városunk nevezetességeit a jövő nemzedék számára megmentse, a várost alaposan ismertesse, a közművelődést előmozdítsa és a társadalom minden rétegében fölkeltse a műérzéket".

14 A bizottság működéséről néhány ülés és egy Csávolszky által kezdeményezett és finanszírozott jótékonysági est megrendezésén kívül nem érdemel más említést egészen 1891-ig. A gyűjtemény is csak néhány, ajándékba kapott tárggyal gyarapodott. 1891-ben a vármegye mezőgazdasági kiállítás megrendezését határozta el, s a megvalósítást Vác városára bízta. A gazdasági kiállítás ötletén felbuzdulva a múzeum és régészeti bizottság a tettek mezejére lépett, s felhívással fordult a város és a környék „műbarátaihoz" egy régészeti és műkiállítás megrendezése céljából. A kiállítás kezdeményezője és a rendező bizottság elnöke Csávolszky volt. A rendezés munkáját Findura Imre, a Statisztikai Hivatal könyvtárosa, Fodor Imre tanító és Bartók Lajos siketnéma-intézeti rajztanár végezte. Velük a későbbiekben is fogunk találkozni a múzeumi munkával kapcsolatban. A négynapos kiállításnak a leányiskola adott otthont. A termekben és a folyosókon a környékbeli birtokos családok (Ráday, Rudnyánszky, Podmaniczky) és a váci polgárság műtárgyai voltak láthatók; festmények, metszetek, egyházi felszerelések, fegyverek, érmek, porcelánok, könyvek, valamint a váci múzeum saját gyűjteménye, mely Varázséji ásatásaiból származó leleteket tartalmazott.

15 A kiállítás bezárása után azonban a tárgyak visszakerültek tulajdonosaikhoz, a bizottság nem tevékenykedett tovább. Amikor 1895-ben, Bauer Mihály kezdeményezésére a múzeumi eszme újraéledt, az alakuló ülésen jelenlévők számára természetes volt, hogy az elnöki tisztet a nagy tudással és kiváló szónoki képességgel, széles látókörrel rendelkező Csávolszkyra bízzák. Csávolszky a továbbiakban elvállalta a tanügyi osztály megszervezését is, de ennek működéséről nem tudunk. Az elnök hatásköre az alapszabály értelmében az egyesület képviseletére, a közgyűlések, választmányi ülések összehívására és vezetésére, feloszlatására vonatkozott, a tényleges múzeumi munkába elvben nem volt beleszólása. Csávolszky azonban többször túllépte hatáskörét, például adományokat vett át, vagy hagyatékot vásárolt, ami az igazgató nemtetszésével találkozott. Kezdetben nagy lelkesedéssel látta el feladatát, pénzadományokkal és tárgyakkal is támogatta a múzeumot, a népkönyvtárnak pedig lakásán adott otthont. A múzeumnak ígérte könyvtárát és magán műgyűjteményét is, de ezek átadására nem került sor. Neve sokakat vonzott az egyesülethez, a váci káptalan tagjai is hívására csatlakoztak. Ahogy azonban emelkedett az egyházi ranglétrán (1899-ben székesegyházi főesperes, 1901-ben ozerói püspök lett) s került mind közelebb az általa forrón áhított tényleges püspöki cím eléréséhez, úgy tűnt egyre kevésbé fontosnak és vonzónak a múzeumegyesület elnöki széke. A múzeum épületgondja, a közönség közönye, a tisztikaron belüli nézeteltérések, Csávolszky állandó ellentétei Bauerrai, majd 1904ben Tragorral mind jobban elkedvetlenítették a kitartó, szívós munkára képtelen elnököt. Emellett más, egyházi karrierje szempontjából jelentősebb váci egyesületekben is vállalt vezető szerepet, így elnöke volt a Néppárt helyi szervezetének és a Katolikus Körnek. Csávolszky „tagadhatatlan, hogy nagy buzgalommal dolgozott a város érdekéért és egyháza javáért, de azt sem lehet elhallgatnunk (...) hogy minden munkásságában előtérbe helyezte a maga személyét".

16 A szegénysorból önerőből felemelkedett Csávolszky a múzeumelnöki tisztet sem önmagáért vállalta. „Az az olthatatlan vágy (...) őt minden munkájában arra irányította, hogy püspöki székbe jusson. Ezért vállalt minden tiszteletbeli állást, egyesületi elnökséget, stb, hogy a mások fáradozása és munkája után - ő, mint az állás képviselője - a felső hatóságok előtt érdemeket szerezzen."

17 A sokféle közéleti szereplésben Csávolszky szétforgácsolódott, így nevéhez inkább csak tervek és szónoklatok fűződtek. Ahogy Tragor Ignác megfogalmazta: „Csávolszky olyan volt, mint a gyémánt, mely ragyogó színpompában sugárzik, de fényt és meleget nem áraszt."

18 A múzeum, a kultúra érdekeinél mindig előrébbvalónak tartotta saját érvényesülését, előremenetelét, így például a múzeumépülettel kapcsolatos huzavonában egyházi feletteseivel szemben nem állt ki a múzeum érdekeiért. A múzeumi tárgyakat is habozás nélkül kitette lakásából, amikor 1904-ben Tragorral a Váci Kalendárium szerkesztésekor összekülönbözött. 1904-re az egyesület tevékenysége is a minimumra korlátozódott, s az