Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Csukovits Anita: Arcok a hőskorból

Csukovits Anita ARCOK A HŐSKORBÓL AVAGY HOGY KERÜLT A TUNISZI BEJ PARANCSŐRTISZTJE A VÁCI MÚZEUMBA? „A nagyobb városok műveltségének fokmérőjéül méltán tartjuk a tudományos intézetek mellett, a mű és régiségi tárgyak gyűjteményeit, mert amíg a barbarismus a könyvek és műtárgyak becsét nem ismerve, azokat sajnálkozás nélkül összerombolni kész, a művelt érzék felismerve az ész nagy és szép alkotásait, a jó könyvet és műtárgyat becsülni tudja a múltban és jelenben. ügy vagyunk a műtárgyakkal, mint az emberek a virággal; míg az egyszerű ember a rózsákat csak színük szerint és szagos vagy szagtalan volta szerint osztályozza, a hozzá értő száz és százféle fajokat különböztet meg azokban: így a műtárgyaknál is csak azok fedezik fel rajtok az értékes jelleget, kik hosszú tanulmány, számtalan összehasonlítás által, és éles elméjűséggel, gyakorolt szemmel különböztetik meg az értéktelentől. Hogy pedig tanulmányozhassuk, öszszehasonlíthassuk a műtárgyakat, gyűjteményekkel kell bírnunk. Ily gyűjteményt akarunk mi létesíteni múzeumunkban"

1 - kezdte megnyitó beszédét Csávolszky József kanonok, a Váci Múzeum Egyesület elnöke, az egyesület 1898. február 27-i ünnepi közgyűlésén. Ez a jeles nap, melyen megnyitotta kapuit a váci múzeum, egy hosszú, küzdelmes, sikerekkel és csalódásokkal teli út első szakaszát zárta le. De még hosszabb, nehezebb utat kellett bejárniuk mindazoknak, akiknek fontos volt a múzeum felvirágoztatása, magasabb szakmai szintre emelése, hogy megfelelhessen a múzeumokkal szemben támasztott követelményeknek. Ennek az útnak még ma sem tartunk a végénél. A Váci Múzeum Egyesület, illetve a váci múzeum létrejötte és működése azonban nem választható el az országos folyamatoktól, a múzeumügy korabeli helyzetétől. Vizsgálódásunk a kezdetektől 1906-ig kíséri figyelemmel a vidéki múzeumok fejlődését. A vidéki múzeumok létrejötte A magyar múzeumügy évtizedekig egyet jelentett a Nemzeti Múzeummal. Kubinyi Ágoston, aki 1843 és 1869 között töltötte be az intézmény főigazgatói tisztét, korszerű muzeológiai módszereket honosított meg. Az ő nevéhez fűződik többek között a tudományos kutatás melletti múzeumi népművelői munka propagálása, a leltározás új, a tárgy-együttesen, illetve lelet-együttesen alapuló rendjének bevezetése. Ekkor kezdődtek a múzeum régészeti ásatásai is, Erdy Lutzenbacher János vezetésével.

2 A szabadságharc leverése azonban jelentősen visszavetette a múzeumi munkát, az idő nem kedvezett a történeti stúdiumoknak. A kiegyezés előtti időszakban a múzeumügy területén két jelentős esemény történt: 1859-ben Kolozsváron megalakult az Erdélyi Múzeum Egyesület, gróf Mikó Imre elnökletével, illetve létrejött az első magántőkén alapuló közgyűjtemény, a pesti állatkert 1866-ban. A kiegyezést követő szabadabb légkör, a gazdasági fellendülés, a polgárosulás, a fejlődő polgári társasélet végre kedvező teret nyújtott az egyesületeknek, s az egyesületekbe, társulatokba szerveződő tudósoknak. A kiegyezés évében jött létre a Magyar Történelmi Társulat, melynek nagy szerepe volt a magyar történelem forrásainak feltárásában és közzétételében, a történetkutatás fellendülésében, a közvélemény történeti tudatának formálásában, a magyar történelem iránti érdeklődés felkeltésében és életben tartásában. A társulat alapító tagjai között olvasható Rómer Flóris neve.

3 A Győrben, majd Pozsonyban tanároskodó bencés pap érdeklődése az 1830-as, 1840-es években még természettudományi jellegű volt, főleg a geológia és a botanika foglalkoztatta, melyek szemléltető oktatására gyűjteményt is létrehozott. A szabadságharc leverése után elszenvedett 8 évi börtönbüntetéséből szabadulva azonban egyre inkább a múlt megismerése és egy Magyarországon akkor még szinte ismeretlen tudomány, a régészet foglalkoztatta. 1862-ben sikerült elnyernie a pesti katolikus főgimnázium igazgatói állását, s ettől kezdve a régészet honi felvirágoztatásának szentelte idejét. A kiegyezés utáni évben lett az archeológia első egyetemi tanára, 1869-ben pedig a Nemzeti Múzeum régiségtárának őrévé nevezték ki. 1870-ben került a múzeumba Rómer tanítványa, Hampel József, s bár eredetileg jogásznak készült, Rómer hatására a jogi pályát archeológiára cserélte. Az ő nevükhöz fűződik a hazai régészet és a hazai muzeológia alapjainak lerakása. Munkásságukkal igyekeztek segítséget nyújtani a vidéken, elsősorban társadalmi kezdeményezésre, a múlt megismerésére szerveződő kulturális egyesületeknek, melyek célul tűzték ki helyi régészeti és történeti múzeum alapítását. Hampel József 1876-ban, a Századokban közölt, Vidéki mozgalom a régészet és a történelem terén című cikkében így tekintett vissza az első vidéki múzeumok megalakulásának körülményeire: „...a társas szövetkezés a régészeti és történeti ismeretek népszerűsítésére és régészeti múzeumok alapítására hazánkban az utóbbi évtized vívmánya (...) E tény közviszonyaink utóbbi fejleményeiből könnyen megfejthető. Az idegen abszolutizmus már uralma természeténél fogva ellene volt a szabad egyesülésnek, s a közmívelődési célokra történő szövetkezések közt nyilván a történettudományiakat legkevésbé szívesen tűrte, miután ilyenek kihatásaikban mindig a nemzeti öntudatra hatnak. Az érdem, hogy a hazában majd mindenütt tá-