Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Csukovits Anita: Arcok a hőskorból

madtak a műemlékek és leletek buzgó őrzői, hogy sokfelé a vidéki értelmiség nemzetünk múltjából reánk maradt kincsek múzeumokba gyűjtésére szövetkezett, ez üdvös mozgalom megindítása nem idegenek érdeme. Azt megindították azon buzgó és szakértelmű hazánkfiai, kik az akadémia kebelében a régészeti állandó bizottságot teremtették, (...) része volt benne továbbá a Magyar Történelmi Társulatnak és a Nemzeti Múzeumnak (...)"

4 Es, tegyük hozzá, a vidéki polgárságnak, értelmiségnek, földbirtokosoknak, akikben megvolt az igény saját múltjuk megismerésére, és a cél érdekében anyagi áldozatokra is képesek voltak, elsősorban történeti, helytörténeti értékű tárgyaik felajánlásával. Az alakuló múzeumok első jelentősebb tárgyai azonban szinte kivétel nélkül régészeti ásatásból származtak. Az építkezések, vasútépítések, folyószabályozáskor végzett földmunkák során országszerte jelentős mennyiségű lelet került felszínre. Az archeológia a fölbirtokosok és a vidéki értelmiség kedvelt passziója lett. Munkájukhoz sok segítséget kaptak Rómertól és Hampeltől, akik az Archeológiai Értesítő és az Archeológiai Közlemények hasábjain közölt cikkeikkel oktatták a műkedvelő régészeket. Az országos régészeti mozgalomra nagy hatást gyakorolt az 1876-ban, a Nemzeti Múzeum falai között tartott VIII. Nemzetközi Antropológiai és Ősrégészeti Kongresszus, mellyel a magyar régészet bekapcsolódott az archeológia nemzetközi vérkeringésébe. A régészet nemzetközi rangra emelése mellett Rómer és Hampel sok figyelmet szenteltek a hazai múzeumügy fejlesztésének is. Ezzel kapcsolatos elképzeléseiket, tanácsaikat is publikálták az archeológiai lapokban. Az alakuló múzeumok számára legfontosabb kérdéseket mint a gyűjteménygyarapítás és a kiállításrendezés elvei és gyakorlati megvalósításuk - is megválaszolták. Rómer, külföldi városi múzeumokban szerzett tapasztalatai alapján összeállította vidéki, városi múzeumok számára a feltétlenül begyűjtendő történeti tárgyak, tárgy-együttesek listáját. A lajstrommal érdemes megismerkedni, mivel az ennek alapján gyűjtött, megvásárolt tárgyak váltak a vidéki múzeumok történeti gyűjteményeinek alapdarabjaivá. „1. Mindennemű alaptervek, melyek akár az egész város területét, akár annak egyes részeit, téréit, utcáit, nevezetesb épületeit vagy kő és egyéb emlékeit ábrázolják, szintúgy ide tartoznak a városnak s egyes részeinek képei, legyenek azok rajzolva, festve, rézbe, vagy fára metszve stb. 2. Különös figyelmet kellene egy olyan könyvtári osztályra fordítani, mely mindazt egybefoglalná, ami akármily nyelven s akárhol a városról írásban, vagy nyomtatásban megjelent; ide értendők az eredeti és másolt okmányok, és egyéb történeti becsű iratok. Gondot kellene fordítani a fővárosban megjelent könyvekre, a ponyvairodalomra, mindenféle hirdetésekre, jelentésekre, naptárakra, hírlapokra stb. 3. Ide tartoznának a városi hatóság hatalmi jelei, címerei, emlékpénzei, pecsétéi. 4. Továbbá a múltnak a művészi és műipari állapota leírásához számtalan becses anyag lappang egy városban; ide valók a céhek régi szabadságlevelei, jelvényei, poharai, remekjei, szokásaikra vonatkozó jegyzetek; ide valók a kalmárok cégei, jelvényei, jelei, ólmai; a piaci, hídi stb pléhek; a régi mértékek, súlyok, pénznemek, futtatási vagy egyéb testületi érmek (...) a polgári katonaság ruházata, zászlai stb. 5. A városra nézve kiváló fontosságú események, ünnepélyek, vásári s egyéb népgyülekezeti rajzai; ide számítandók: a családi, nyelvbeli, nyilvános élet és szokások, játékok és divatokra vonatkozó jegyzetek, emlékek; nagyon érdekesek a bútorzatra, ruhára, nyilvános mulatságokra való megemlékezések."

5 A Rómer vázolta gyűjtési program még napjainkban is megállja helyét. Hampel József Vidéki múzeumok elrendezéséről címmel a gyűjteménygyarapítás és kiállításrendezés elveiről írt. Fontosnak tartotta, hogy a vidéki múzeumok gyűjteményüket tervszerűen gyarapítsák, s állítsanak tér- vagy időbeli, illetve szakági korlátot működésük elé. Hampel a vidéki múzeumok fő feladatát az oktatásban látta, ezért a tárgyak becsét mutató, szépen, ízlésesen rendezett kiállításban a folyamatok ábrázolását és a tárgyak rendszerét helyezte előtérbe, s e célból műtárgymásolatok elhelyezését is szorgalmazta. „Egyes műdarabokból, melyek minden összefüggés nélkül egymás mellett állanak, nem tanul az avatatlan semmit; de sőt legtöbbször téves felfogást szerez magának, s ilykép a múzeum tulajdonképeni céljával ellenkező hatást szül."

6 A Nemzeti Múzeum kiváló tudósai mindent megtettek, hogy saját, hosszú évek munkájával, vagy külföldi útjaikon szerzett tapasztalataikat átadják a szerveződő vidéki múzeumok munkatársainak. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Központja és Főfelügyelősége 1897-ben történt megszervezéséig az ő működésükjelentette a szakmai kontrollt. A szerveződő országos szakmúzeumok munkatársainak figyelme ugyanis nem, vagy alig terjedt ki a vidéki gyűjteményekre. A továbbiakban érdemes megvizsgálni, mit hasznosítottak mindebből a vidéki „szakférfiúk". 1867 és 1905 között Magyarországon (a fővárost is beleértve) 64 múzeum jött létre.

7 Ezek között volt vármegyei vagy városi hatóság által fenntartott, egyházi tulajdonú, egyesületi tulajdonú és magántulajdonban lévő gyűjtemény. A leggyakoribb, a korra legjellemzőbb a múzeum egyesület által létrehozott és fenntartott múzeum, melyek egy része a későbbiekben, a nagyobb lehetőségek és anyagi előnyök reményében a vármegye, vagy a város tulajdonába ment át. Az egyesületek általában a megyei, városi társadalmi hierarchia alapján épültek fel. Az alapító tagok közt megtalálhatók voltak a helyi közigazgatás vezetői, a környékbeli földbirtokosok, az egyházak képviselői - közülük került ki az egyesület tisztikara - és a helyi intelligencia. A mindennapi múzeumi munkát, a gyűjtemény gyarapítását és feldolgozását, a lajstromozást, a kiállítás-előkészítést és -rendezést a múzeumőr vagy -őrök végezték. A múzeumőr személye, képzettsége, hozzáállása nagy jelentőségű volt a vidéki múzeumok jövője, fejlődése szempontjából. Az alapítás után többnyire a múzeumi gon-