Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Forró Katalin: Álmok, tervek, múzeumépületek

A Tabán utcai első múzeumépület a Duna felől tás napján csupán 14-en nézték meg a kiállítást, azon­ban - talán a tavaszi napsugaraknak, talán a vezető­ség szervezőkészségének hála - március 13-án már 60-an, s a következő vasárnap már 101-en voltak kí­váncsiak a gyűjteményre. 14 Június 26-án már az ez­redik látogatót köszönthették. 15 A Tabán utcában nyílt kiállítás részlete (1898) A múzeumlátogatás lassan a vasárnapi korzózás részévé vált. Ennek a biztató folyamatnak egy piros lámpa állta útját, amely lámpa történetesen a múze­ummal szemben lévő ház kapuja fölött világított. A Váczi Közlöny - amely a Váci Múzeum Egyesü­let hivatalos közlönye volt ebben az időben - 1898. október 23-i száma beszámolt a VME választmányi üléséről, melyen Bauer Mihály igazgató tájékoztatta az egybegyűlteket arról a felháborító tényről, hogy a „múzeum helyiségeivel szemben bordélyház van en­gedélyezve, melyet ő a múzeum és a múzeum látoga­tók jó hírének megóvása érdekében okvetlenül meg­szüntetendőnek tart." Bauer javaslatára a bordélyház megnyitásának megakadályozása érdekében kér­vényt fogalmaztak meg, melyet az alispánhoz küldtek. A kérvény azonban nem érte el a kívánt célt, s Csík Volecz Sándor múzeumőr a november 8-i választmá­nyi ülésen már azt jelentette be, hogy a bordélyház megkezdte működését. A választmány ezért megbízta Tragor Ignác titkárt, hogy föllebbezzen a bordély ellen a magyar királyi belügyminiszternél. 16 A nagyobb ha­tás elérése érdekében bezárták a múzeum helyiségeit, s elhatározták, hogy mindaddig zárva tartják, míg a felháborodásra jócskán rászolgáló műintézet el nem költözik. Ez az intézkedés már hatástalan volt. A gyer­mekeik erkölcseit féltő anyák, a saját jó hírüket őrző váciak elkerülték a múzeum környékét is. Míg október 30-án 50-en tekintették meg a kiállítást, addig no­vember 6-án már csak 4-en léptek be a vörös lámpás házzal átellenben lévő múzeumi helyiségbe. 17 Sok kérdést vet fel a bordély-ügy. Kalló Antal rend­őrkapitánynak nagyobb befolyása volt a városban, mint a múzeum egylet vezetésében szerepet játszó Csávolszky József kanonoknak, Freysinger Lajos köz­jegyzőnek, Révész Béla ügyvédnek, s iparbanki jogta­nácsosnak, akik egyébként mind tagjai voltak a váro­si képviselőtestületnek? Miért nem lépett fel a rendőr­kapitánnyal szemben a múzeum érdekében a polgár­mester, Zádor (Zechmeister) János, aki a befolyásos Révész Béla lekötelezettje volt? Miért nem hallatta szavát az egyház? Az eset mindenesetre rávilágít arra, hogy a múzeumügy, a múzeum egylet korántsem bírt olyan fontossággal, mint a bevételt is hozó bordélyház engedélyezése. (így tűnik, a szellemi élvezetek má­sodlagosak voltak az amúgy magát erkölcsös püspö­ki székvárosnak tartó Vácnak, s míg „más városokban arra törekszenek, hogy minden közhasznú intézet kel­lő pártfogásban és gyámolításban részesüljön, itt ná­lunk pedig úgy látszik az ellenkező történik." 18 A Tabán utcai múzeumi helyiség bezárása újból felvetette egy önálló múzeumépület felépítésének igé­nyét. Bauer Mihály múzeumigazgató ismét előállt a két évvel korábbi elképzeléseivel: legyen a „Hegyes"­ből múzeum. Az 1889. december 13-i választmányi ülés fölhatalmazta őt, hogy elkészíttesse a Hegyes múzeummá alakításának tervezetét. 19 Az Egyesület azonban anyagi gondokkal küzdött, „ami arra vezet­hető vissza, hogy a közönség részéről csekély az áldozatkészség". 20 Mivel a problémák megoldása tá­volinak tűnt, a csalódott Csávolszky kanonok nem csak a kiállítás bezárását, de az Egyesület további működésének beszüntetését is javasolta. Sem a nagy­közönség, sem a városvezetés rokonszenvét nem le­hetett így megnyerni. Az Egyesület novemberben mó­dosította álláspontját: újabb határozatot hoztak, mely szerint minden hónapban választmányi ülést tartanak, s egyben nyilvánosságra hozták azt is, hogy új házat építenek, „ha lesz miből". 21 Egy új épület felépítésé­nek anyagi fedezete ezúttal sem állt rendelkezésükre. 1899 áprilisában Donovitz Vilmos pénztáros arról szá­molt be, hogy az Egyesületnek „közel 400 forintja van (...) kamatoztatásra a takarékpénztárban elhelyez­ve". 22 Az adakozásra való felhívást követő közgyűlé­sen a pénztárnok még mindig „sovány ezer korona­nyi" összegről beszélt. 23 A múzeumpártolók pénzbeli támogatására számítani meglehetősen naiv elképze­lésnek tűnt. Házat építeni telek és pénz nélkül - bár­milyen szép tervek is állnak a rendelkezésükre - hiú ábránd volt. Csávolszky - alig egy évvel a Bauer-féle múzeum­épület-terv felvetése után - az 1899. november 11-i választmányi ülésen új elképzeléssel állt elő. Az evan-

Next

/
Thumbnails
Contents