Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Forró Katalin: Álmok, tervek, múzeumépületek

gélikus templom és a Rókus kápolna között fekvő terület parcellázásával egy telket szerezhetne meg a Múzeum Egyesület - természetesen ingyen - a jelenlegi tulajdonostól. Az így kapott telken azután új múzeumépületet emelhetnének. A választmány igen lelkesen fogadta Csávolszkynak, az Egyesület elnökének elképzelését is. Azonban még egy évvel később is csak a terveknél tartottak. Az 1900. november 17-i választmányi ülésen mindkét elképzelés - a Bauer- és a Csávolszky-féle - előkerült. „Az elnök előterjeszti, hogy a szabad telkek felosztásánál oda kellene törekedni az Egyesületnek, hogy ingyen telket kapjon, mi végből a városhoz, mint ez terület jelenlegi haszonélvezőjéhez kérvényt kellene intézni, mi szerint ez a maga hatáskörében engedélyezze és odahasson, hogy a püspökség és a káptalan, mint telektulajdonosok a közművelődési cél tekintetéből ingyen telket adjanak a felépítés kötelezettségével. Az építést magát úgy véli eszközölhetőnek, mivel a múzeum önerejéből ezt nem teheti, pályázat útján vállalkozót keres, aki az épületet 30 évi haszonélvezet fejében a múzeum céljainak megfelelő helyiség szolgáltatásával fölépíthesse; vagy pedig, ha ilyent nem kapna az Egyesület, akkor társhaszonélvezőt keresne, aki az épület felépítését is magára vállalja. - Donovitz Vilmos pénztáros ezzel szemben a törlesztéses kölcsön igénybe vételét ajánlja. - Bauer Mihály igazgató pedig a járásbírósági »hegyes« épületnek az igazságügyi kormánytól leendő ingyenes átengedését sürgeti."

24 A két elképzelés közül határozatba az elnök terve került. Csávolszky a november 25-i közgyűlés elé már csak a saját elképzelését terjesztette. Ekkor már 3 év alatti beépítési kötelezettségről és egy másik közművelődési egyesülettel való szövetkezésről beszélt.

25 A részletes memorandum kidolgozásával - az elnök indítványára - a választmány Tragor Ignácot bízta meg. A memorandum szerint az Egyesület építené meg a házat, melynek emeletét bérbe adná egy iskolának, s a befolyt bérleti díjból törlesztene a felvett hitel részleteit. Csávolszky egy titkos fogalmazványt is csatolt a memorandum mellé, melyben arra biztatta a címzetteket - a káptalant és a püspököt, mint a telek tulajdonosait -, hogy bátran „engedjék át az evangélikus templommal szemben fekvő közteret a múzeumnak, mely címen meg lehet szerezni a város hozzájárulását, a múzeumot pedig aztán könnyűszerrel ki lehet telepíteni".

26 Csávolszky azzal védekezett az őt kérdőre vonó Tragorral szemben, hogy ez csupán taktikai lépés volt a részéről, mivel az egyházi hatalmasságok támogatását így könnyebb elnyerni. A telket azonban ennek ellenére sem sikerült megszerezni. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége még 1902-ben is elmarasztalóan írt a múzeumról, melyben „az immár elodázhatatlan rendezés és szakszerű felállítás sem vihető keresztül mindaddig, míg a múzeum megfelelő helyiség és szakértők felett nem rendelkezik".

27 Az eredménytelen küzdelmek a múzeumegylet vezetésében is éreztették hatásukat. A múzeum kiállítása közel négy éve bezárt, s nem volt esély arra, hogy a Tabán utcai épületben lévő helyiség újra látogathatóvá válik. Bauer Mihályt ekkor már új tervek lelkesítették, belefogott Deákvár parcellázásába. Az új múzeumépülettel kapcsolatos elképzelései sem arattak osztatlan sikert, Csávolszkyt többen támogatták. Egyre ritkábban jelent meg a választmányi üléseken, s Zádor János polgármesterrel történt összetűzése sem használt a múzeumügynek. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy új múzeumot nem tud az Egyesület építeni. Más megoldást kellett keresni. Először az 1902. november 22-i választmányi ülésen merült fel a Siketnéma Intézet, mint ideiglenes múzeumi helyiségnek otthont adó intézmény neve. Borbély Sándor intézeti igazgató a választmány tagja volt, s támogatta azt az elképzelést, hogy az Egyesület kérő feliratot intézzen a közoktatásügyi miniszterhez, sőt két szoba átengedését ígérte.

28 Bauer eközben önálló akcióba kezdett. A december 30-i közgyűlésen bejelentette, hogy „másnap, vagyis december 31-én a múzeum hurcolkodjék ki eddigi helyiségéből. A város polgármesterével beszélt a megvásárolt Steiner Henrik-féle ház

29 3 szobájának átengedéséért, s ideiglenes szállást abban kaphatna a múzeum."

30 Bauer ezzel a cselekedetével véglegesen elszakított minden szálat, amely őt az általa megálmodott és létrehozott múzeumhoz kötötte. A sors fintora, hogy a gyűjtemény kilakoltatása után rövid idővel a bordélyt is elhelyezték az egykori múzeum szomszédságából. A Főfelügyelőség, amely nem értesült a kialakult helyzetről, reményét fejezte ki, hogy a nyilvánosház elköltözésével a múzeum újra megnyithatja kapuit a látogatók előtt.

31 A gyűjtemény átkerült a Steiner-féle házba. Ez azonban nem jelentett megoldást a raktári problémákra sem, a kiállíthatóságról nem is beszélve. A városnak már tervei voltak az épülettel, s már a március 7-i választmányi ülésen jelentette is Csávolszky elnök, hogy május l-jével ki kell költözniük az épületből, mert a város bérbe adja. Több terv is felvetődött, miként lehetne a gyűjteményt egyben tartani, és biztosítani számára a megfelelő raktározási körülményeket. Csávolszky javasolta, hogy az Egyesület vegye bérbe az addig használt három szobát, a bérleti díjat pedig - évi 250 forintot - a tagdíjak emelésével teremthetnék elő. Freysinger Lajos alelnök a kivárás mellett érvelt: helyezzék el a tárgyakat becsomagolva a ferenceseknél, s míg a város nem épít új múzeumot, vagy ad alkalmas helyiséget, maradjanak is ott. A tárgyak becsomagolása és újabb költöztetése azonban nem egyszerű feladat, ezért is ajánlotta a múzeumőr, Walla László, hogy kérjenek halasztást a várostól. Ezen a választmányi ülésen merült fel először a kántorlak üres telkének, mint potenciális építési teleknek a terve.

32 A VME vezetősége számára az is nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesület ereje kevés az épületgondok megoldására. Biztosabb anyagi háttérre van szükségük ahhoz, hogy a gyűjtemény végre megfelelő körülmények közé kerüljön, s kiállítható legyen. Ezért kezdeményezték, hogy az alapszabály módosításával városi fenntartásúvá váljon a múzeum. így a várostól több támogatást remélhetnének, s a múzeum helyet