Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)
Bárdosi József: Művészet a váci sajtó tükrében 1873 és 1938 között
„Jó-e Kvell Rudolf arcképe?" Amíg Csók István és 18 növendékének a kiállításáról egyhasábos cikk tudósított, addig a Kvell-képpel kapcsolatos aggályokról, majd a kép összeszurkálásáról másfél hasáb jelent meg a Váci Hírlapban. A Jó-e Kvell Rudolf arcképe? 18 című másfél hasábos elmélkedés a Váczi Hírlap címoldalán arról tanúskodik, hogy a '20-as évek váci polgársága még reprezentációs és nem esztétikai szempontok szerint ítélte meg a képzőművészetet. Más szavakkal kifejezve: a művészi minőség kérdését még mindig a mágikus-ábrázoló funkció mögé utalták. így fordulhatott elő, hogy a Pérely László által festett képet nem fogadták el, mert az inkább a portrészerűséget, az élethűséget szem előtt tartva készült, mintsem a megbízók által elvárt kora 19. századi ünnepélyes, pózoló formák szerint. „Pérely nagyszerű karaktert adott Kvell tekintetébe, de a fej maga lapos, színe meg éppen ellentétben áll Kvell egészséges színével. Ami pedig a ruhát illeti, hogy a testület Pérely által idézett szavaival éljünk »nekünk az elnök tisztének komolysága kell, hogy rajta legyen«, ez tényleg nincs rajta." 19 A padlásra került Pérely-kép helyett „másikat készítettek Budapesten ismeretlen nagysággal", ügy látszik, ez a kép sem kerülhette el sorsát, 1929-ben valaki felhasítja s összeszurkálja azt. Ismét másfél hasábos cikk a Váczi Hírlap címlapján Quell Rudolfról, amelyben még Talpas János festőművészt is meggyanúsítják a bűntettel, azonban a háttérben nem művészeti kérdéseket, hanem az ipartestületi elnökkel, Quell Rudolffal kapcsolatos elégedetlenségét kell látnunk. Rövid bevezetőmben csak néhány érdekes, jellegzetes vagy ma is példaértékű jelenséget emeltem ki. Természetesen más érdeklődés és más vérmérséklet szerint átfutva a bibliográfiát egyéb érdekes és aktuális jelenségre is felfigyelhetünk. Feltűnő, hogy a század végén kiadott képzőművészeti vonatkozású írások között kétségtelenül a Munkácsyval foglalkozók viszik el a pálmát, nem kevesebb, mint tizenegy alkalommal tudósítanak róla, amihez persze az is hozzátartozik, hogy Munkácsy ellátogatott Vácra, majd más alkalommal csak üdvözölték a Vácon is áthaladó vonatban utazó agg mestert, aki dedikált fényképeket küldött hálából tisztelőinek, és végül, de nem utolsósorban azért is, mert Lenes Vilmos 20 igen tehetségesnek ítélt fiatal váci művész egy színes képeslap alapján eredeti méretben megfestette Munkácsy Krisztus a Pilátus előtt c. képét, amelyet Velzer János „kávé-háztulajdonos" a Curia nagytermében megtekintésre ki is állított 20 kr-os belépti díjjal. Külön tanulmányt vagy emlékkönyvet érdemelne a 19. századi és a háború előtti igen színvonalas váci rajzoktatás. A Vácz és Vidéke, a Váczvidék valamint a Váczi Közlöny már az 1870-es évektől komoly szakcikkeket szán a vizuális nevelésnek, 21 a Vácz és Vidéke pedig sorozatot indít a Váczi képírók önéletrajza címmel, amely Bartók Lajost, Kassai Vidort és Siligai Ferencet 22 mutatja be, majd a lappal együtt a kezdeményezés is megszűnik. Külön is áttekinthetnénk a portréleleplezés címmel megjelenő cikkeket, de foglalkozhatnánk azzal is, hogy a század első éveiben Vácról több képet is festő Fényes Adolf neve miért nem szerepel a helyi sajtóban és így tovább. Végezetül izgalmas olvasást kívánok a bibliográfia névmutatója segítségével kalandozó olvasóknak! Vörösné Gaál Karolina: Isten malma (1880)
