Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
Ezerkilencszáznegyvenkilenc
Szőnyiné, Szőnyi Zsuzsa Velencében Szent Márk téren 1929-ben Szőnyiné, Szőnyi Zsuzsa, Szőnyi Péter Velencében a Szent Márk téren 1929-ben Egyelőre fő, hogy két ruhád van, s így mindig tiszta lehetsz. A toilettekkel kapcsolatban jut eszembe, hogy az olasz nők is saját kezűleg kötött (nagy likacsú mintával) kombinékat hordanak, szintén gyapjúból, nyáron is, éppen úgy, mint a férfiak azt a tricot az ing alatt. [...] Az olaszoktól ne hagyjátok elvenni a gusztusotokat az izraeliták által. Nekem legalábbis éppen az tetszik bennük, amit ők kifogásolnak, például az autóbusz menetrend körül. Semmi által sem hagyják magukat korlátozni a szabadságukban, mindent úgy csinálnak, ahogy puffan és ahogy éppen pillanatnyilagjólesik. Szeretnek játszani, mint a gyerekek, gátlásaik nincsenek, sőt keresik a feltűnést, néha egészen ripacs módra. Egyszóval nagyon jó pofák, csak komolyan nem kell venni őket, hanem úgy, ahogy vannak. Abszolúte nem bizalmatlanok, nem úgy, mint a franciák és szívesen barátkoznak és segítenek. Ha estefelé jártok olyan helyeken, ahol csak ők laknak, biztosan meg fogjátok őket Rómában énekelni hallani a kis kocsmákban. Hogy az éneklés mi, azt csak tőlük lehet megtanulni, s nem a pesti Operában. Nem tudom, most is vannak-e még olyan mozik, ahol a mozi mellett kabarészámok is vannak? Mi valahol a Palazzo Farnese körül, talán a Fiori téren voltunk egyben, ahol eg)' pofa remekül énekelt, pedig ez nem volt egyáltalán valami előkelő hely. [...] Azok a nagy narancsok, amikről írsz, valószínűleg nem is olaszországiak, hanem jaffaiak, vagy legalábbis onnan való fajtából valók. Azok kissé hosszúkás alakúak és sokkal nagyobbak, mint a rendes narancsok. A fák közül a nyitott ernyő alakú a pinea, a csukott esernyő a ciprus. A Pincio olyanféle sétahely, mint nálunk volt valaha a Stefánia út. Azóta talán felfedeztétek azt is, hogy egy nagyon szép, Gerbeaud-szerű előkelő kioszk is van rajta. Ott van a Villa Borghese is, ami múzeum és benne van Tiziano: Égi és földi szerelem című képe. A Spanyol lépcsőnél meg virágpiac van, ami szintén szép látvány. Ostiába HÉV-szerű vonat visz, a Porta San Paolotól indul. Odáig villamos vagy busz megy a városból. A Porta San Paolónál van az a kis piramis, amire emlékszel még az iskolai utazásról, vagy 29-ből. Ott van a lutheránus temető is, ahol Shelley van eltemetve. [...] Az ételek és italok közül csak a Granitat ismerem még, ez olyan fagylaltféle jeges valami és a „Lacrima Cristi"-t (nem tudom így írják-e?), ami annyit jelent, hogy „Kriszttis könnye"; ez egy nagyon finom, nehéz, édes bor és dtága. Híres borozó a Tarpei szikla vendéglő; nézzétek meg, egy barlangban van, de most már nem tudom pontosan, hogy hol. [...] A számlát utána kell számolni! Arra lehetőleg vigyázzatok, hogy angoloknak, vagy amerikaiaknak ne nézzenek, mert akkor mindenütt többet számolnak. Mi mindenütt megmondtuk annak idején rögtön, hogy noi siamo ungheresi 81 , mert akkoriban tigy utálták már a németeket, hogy ha annak nézték az embert, hát undokok voltak. [...] .magyarok vagy rank
