Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)

Ezerkilencszáznegyvenkilenc

A mi egri kirándulásunk nem egészen úgy sikerült, ahogy terveztük és képzeltük. Először is taxin kimentünk a Keletibe, eddig remekül ment a dolog. Ott a bejárathoz robogva a hordárok szanaszét hevertek, almát ettek, beszélgettek és oda se bagóztak. Megfogmk a kis táskánkat, kimentünk a peronra, nem találtuk a vonatunkat. Kisült, hogy ez a sebesvonat az egyik külső vágányról indul. Kigyalogoltunk hozzá, megkerestük az első osztályt. Ez egy olyan vagonban volt, amelyiknek az egyik fele étkezőkocsinak van berendezve, összesen két félfülkéből állott. A menetirányban lévő már tele volt, így a másikba ültünk, amelyiknek abszolút semmi levegője nem volt, csak, ha felállt az ember. Sikerült egy rettenetesen meleg napot kifogni, úgy izzadtunk, mint két ló, csurgott rólunk a verejték s a cipőnkben állt meg. Füzesabonyban át kellett szállni egy előmelegített kis vicinálisra, amelyik nagy sokára végre elindult velünk és szerencsésen elvitt háromnegyed óra alatt Egerbe. Ott beültünk egy rozoga konflisba, aki azt mondta, hogy csak egy olyan szálloda van, ami nekünk megfelelhet, a Korona s oda el is vitt. Ez rendes és tiszta tényleg. Kaptunk az első emeleten egy szobát, keletre nyíló balkonnal. Alatta volt a vendéglő terasza. Akkor még nem sejtettünk semmi rosszat. Estére sült ki, hogy ezen este jazz szól tizenkettőig s ropják a helybeliek és a nyaralók. [...] Ittunk a vacsorához ó-egri bikavért. Nagyon finom, Apunak annyira ízlik, hogy azt mondta, ha ez másutt is kapható lenne, ő részegessé válna. Szerencse, hogy nem lehet kapni, mert literje húsz forint vala. [...] Elég fáradtak voltunk, így felmentünk lefeküdni s dacára a zenének, el is aludtunk. Szerdán elég korán felébredtünk és fel is keltünk, hogy még hűvösben meg is nézzük a várost. [...] Elkezdtünk kódorogni, megnéztük a templomokat, megtaláltuk a minaretet, ami az egyetlen igazán és meglepően szép Egerben. Csináltam egy felvételt róla, de nem tudom, hogy fog sikerülni, mert nagyon magas és így kissé dönteni kellett a gépet. Innen felmásztunk a várba, amiből csak itt-ott kőfalakat lehet látni. De találtunk egy jó árnyékos helyet s ott letelepedve néztük a kilátást a városra és a környékére. Innen egy másik úton megint lementünk a városba és tovább nézelődtünk. Van egy pár szép régi barokk papi épület, de lakóház nincs. Ezek vagy elpusztultak, vagy baromi módon modernizálták őket. A város semmi hangulatot nem ad. Régi csak az egyes utcák görbesége és szűk volta. Megnéztük a Lyceum könyvtárát is, meg a házi kápolnáját, melyben szörnyű freskók vannak. A főtemplomot is most rontják el éppen a kifestessek Ez egy empire szerű épület, helyenként finom tagozódással és profilokkal s most minden síkra kazettákat festenek, lehetőleg márványozva. [...] A szállodában vacsoráztunk bikavér mellett és sokáig tanulmányoztuk a vendégeket s a táncot. [...] Reggel bepakoltam, bejelentettük, hogy este hazautazunk és elmentünk reggelizés után még egyszer megnézni a minaretet. [...] Szőnyi Zsuzsa iç2Q-ben a Római Magyar Akadémián