Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
Ezerkilencszáznegyvenkilenc
lett érvényesüljön; s számít a napra. Ez minden esetre azzal jár, hogy borús idő esetén a hatás elmarad. Ez Chartres-ban nem probléma, mert ott akár árnyék van, akár fény, a hatás nem marad el, mert kisebb fény esetén a templom is sötétebb, tehát a viszony körülbelül azonos. (Erről jut eszembe, hogy ha elmentek Orvietoba, ott a Dóm ablakai vékonyra csiszolt márvánnyal vannak, üveg helyett beablakozva s a márványon oly sárgán esik be a fény, mintha mindig sütne a nap.) Chartresban az ablakok egész kicsi színes üvegdarabokból vannak öszszeállítva, állítólag némelyek szerint azért, mert akkor még csak fújni tudták az üveget s egy ilyen fújt üveghólyagnak csak olyan darabját vágták ki s használták fel, mely még viszonylag egyenes sík volt. Az üvegnek ez a finom görbülete hozzájárul ahhoz, hogy a fénytörés révén még jobban tüzeljen az áteső fénysugár. Egy-egy ilyen kicsi üveget jó széles ólomkerettel láttak el, aminek a szélére századok alatt egy csomó piszok is lerakódott, úgy, hogy egész kicsi a világító és fényáteresztő üvegfelület és a kontrasztot szolgáltató ólomkeret pedig feltűnően széles. Ma ezt a keretet egész keskeny, vékony ólomszegélyből csinálják, hogy a színnek minél nagyobb szerepet biztosítsanak s így jóformán semmi kontrasztot sem kapnak. Pesten különben kitört a gyerekrajz mánia. Minden iskola rendez kiállítást. Legutóbb a volt zebegényi tanító fia, Szvoboda Kornél jött el a főiskolára s engem keresett és meghívott, hogy nézzem meg annak az iskolának a kiállítását, melynek ő az igazgatója. Én fanyalogva bár, de azt a könnyelmű kijelentést tettem, hogy zebegényi mivoltára való tekintettel semmi rosszat sem sejtve, elmegyek. Ma, a megbeszélt időben odamentem; ő jött elém. Bevezetett a tanári szobába, hol egy csomó embernek bemutatott, mint Kossuth-díjas művészt; utána kimentünk a teremből a folyosóra, ahol egy fordulóhoz érve, azon vettem magam észre, hogy kint állok a platzon, velem szemben az iskola összes kislánya; ő egy beszédet tart, melyben leihívja a gyerekek figyelmét hazánk nagy művészére, s a gyerekek elkezdik üvölteni az „úttörő" dalt. Képzelhetitek, hogy éreztem magamat. Utána végig kellett néznem egy sereg vacak gyermekmázolmányt; korszerű magyarázatot a rajztanár szolgáltatott. Utána sóskifli, sör és bájtársalgás; alig tudtam elmenekülni. El is határoztam, hogy máskor jobban fogok vigyázni, és nem hagyom magam a csőbe behúzni. Van itt az Andrássy-úti régi műcsarnokban is egy kiállítás ugyanilyen gyermekrajzokból, hová egypáran tanarak átmentünk. Ott volt Miháltz Pál 56 nevű festő-rajztanár, ki azzal fogadott, hogy itt azután lehet tanulzl chartres-i székese üvegablakai A Kós Károly tervei alapján készült zebegényi templom Máriát ábrázoló üvegablaka 56. MIHÁLTZ PÁL (1899—1988) festő, grafikus, művészetpedagógus. 1930-tól nyaranta Szentendrén dolgozott, 1946-49 között az Iparművészeti Főiskola alakrajz tanára, a Szentendrei Művésztelep tagja volt.
