Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
Ezerkilencszáznegyvenkilenc
ni. Mondtam neki, hogy csak tanulj, mert rád fér. Ezzel az enyhhelyre mentünk, a Rómába /étterem/, mi már kezdi elveszteni régi, ránk szabott kényelmét, mert az egész helyiség jóformán üres; nagy nehézségek közepette lehet egy széket összevadászni, mert a székeket, asztalokat majd mind elvitték adóba. Szóval végül szépen mégiscsak leültünk, mikor lihegve jött be Sztani 57 , hogy most jön a kiállításról, milyen gyönyörű szép. Mondom neki, hogy te Sztani, te marha vagy. Meghökkent. Mert képzeld el, ha idejönne Michelangelo, az mit szólna ezekhez a kis mázolmányokhoz. Le sem köpné őket. Választani kell. Vagy a Michelangelo Mózese, vagy ez. A kettő semmi esetre sem bírja egymást. Erre még jobban meghökkent, mire Bernáth Aurél nevetve mondta, hogy szegény Sztani úgy a sarokba van szorítva, hogy még válaszolni sem tud. - Analóg eset a különböző gyermekkórusok. Eredetiben nem hallottam, csak lemezről a Wiener Sangerknábeneket, meg egy cseh gyermekkórust, mik igen szépek voltak, csak az analógia nem egészen stimmel, mert azok Mozart miséjét, meg más remekműveket fújnak, míg ezek a gyerekek a rajznál saját fantáziájukra vannak utalva. Az énekeseknél azután beáll a pubertás kora, elkezd mutálni a hangjuk s így azután később a megszokott „pimasszá" válnak. Ugyanez történik a lestő gyermekekkel is, csak azoknál feltűnés nélkül látható, jobban mondva hallható különbség nélkül szűnik meg a dolog. Erre Sztani megadta magát, csak /Berény/ Róbert, a fő talmudista próbált még valamit makogni, de rá már senki sem figyelt. Pápá Apu /Berény/ Róbert bácsi tegnap este nálunk vacsorázott; a perpetuum mobiléről s hasonlókról folyt a diskurzus, azután idejében elment lefeküdni, mert ma korán reggel készültek az Ipolyra halászni. [...] Pá, pá várjuk a további híreket és szeretettel csókolunk Mindkettőtöket Anyu Szőnyi, géppel írva, leltári szám: 2006.23.1. 22. Zebegény, 1949. június 23. Edes Zsuzsókám, köszönöm a levelet és a stúdiómunka folyásának további leírását. [...] 57. DOMBROVSZKY LÁSZLÓ (SZTANISZLÁV) (1894-1982) moldáviai születésű festőművész. Művészeti tanulmányair a párizsi Julien Akadémián kezdte, 1921-ben Magyarországra költözött, a húszas évek végétől Szőnyi István hatására rendszeresen megfordult Zebegényben.
