Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)

Ezerkilencszáznegyvenkilenc

Bent a Dómban van a Luca Signoreili freskója, ami miatt mentünk tulajdonképpen Orvietoba, azonban várakozásomat nem elégítették ki, de azért nem bántam meg, hogy Orvietoba elkerültem. Külön mulatság, hogy ide viszik fel az embert a vasúttól azon a sikló­szerű liften, ami vízzel működik. Fent van egy forrás, ennek a vizéből meg­töltik a fent lévő utazóskatulyát a lenti skatulyából meg lent kieresztik a vizet, s így mikor eleresztik őket, a felső súlya húzza fel az alsót. (Anyu úgy emlékszik, hogy a Dóm múzeumban láttunk miseruhákat, hímzés helyett kolibri tollakkal színezve és díszítve.) Valószínűleg van még Olaszország­ban több ilyen érintetlen városka is, de mi csak ezt ismerjük. Perugia és Siena is ilyesféle, de valamivel nagyobb és közismertebb s forgalmasabb. Ha csak lehet mindkettőt meg kell nézni. Elkezdtem már gondolkodni a pályázat megoldásán, melyről Anyu a múltkor írt s oda lyukadtam ki, hogy csinálok egy rendes, nekem meg­szokott témájú vázlatot, építkezés, cséplés, hídépítés, munkások stb. stb., s a két végére a képfelületnek egy-egy katonát teszek, amint őrködnek a békén. így azután még gusztussal is csinálhatom a tervrajzot. Egy csomó időmbe és pénzembe is fog kerülni, mert a méreténél fogva a pesti műte­remben kell megcsinálni, tekintve, hogy 2,85 m a szélessége. De nem bánt a dolog, úgy is van egy pár képem, amit be kell fejezni, legalább ezeket is meg tudom csinálni. S pláne, ha a mai esővel megindult a negyven napig tartó Medárd, nem is fogok megsülni Pesten. Pá, pá, sokszor csókol benneteket Anyu és Apu Szőnyiné, Szőnyi, géppel írva, leltári szám: 2006.21.1. 20. Zebegény, 1949. június 16. Edes Zsuzsókám, kösz szépen a levelet, az „ott röpül a kismadár" lotót és a fürdőruha anyagmintát. [...] Csak nem tudom, fel tudtátok-e már szentelni, mert legalábbis nálunk meghűvösödött az idő. [...1 Nagy ide-oda beszéd folyt, hogy mikor kaszáljunk, mert helyi szokás szerint csak Űrnapja után szok­tak kezdeni, de én etősködtem, hogy már nem lehet tovább várni, mert elvénül. Tavasszal olyan nagy volt a szárazság, hogy egész másképp fejlő­dött a fű, mint normális esztendőkben. Szerencsére a kaszáló ember Űrnap utánra, hosszabb időre már Dörfleinékhez volt lekötve s így ezáltal az én véleményem lett a győztes, aminek nagyon örülök, mert ha nem is nagyon sok, de gyönyörű lett a széna. [...] Egyelőre csak a szarkalábak virágzanak kéken és egy méter magasságban, no meg a Krimzon. így legalább mégis

Next

/
Thumbnails
Contents