Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)

Ezerkilencszáznegyvenkilenc

voir mit a mai körmenetre az ablakba kitenni. Képzelem, ott milyen fényes körmenet lehetett ma, mennyi virág, ha egyszer még az állatnapot is virágosán ünnepelték. [...] Ebben a pillanatban érkezett vissza /Kocsis/ Kálmi a körmenetről, s legnagyobb örömömre elhozta a postát, s a 22. levelet az útlevél fotóval. /Szőnyi/ Apu olyan bölcs volt és a fotográfussal ide küldette ki a mellékelt képeket. Nem a leghízelgőbb beállítású képek, túl erős napsütésben csinálta Apu, s az árnyékok olyan sötétek, hogy a szemünk alig látszik, a ráncok ellenben annál jobban. Tüncsi a legjobban a sikerült. Az egyikről Apu lemaradt, mert hamarabb csettent el az önkioldó, mint gondolta s így nekünk sem volt időnkTüncsit felemelni a földről és magunk közé ültetni. A képeken különben az új veranda fotelek is láthatók. Ebből a levélből látom, hogy Ruzsi képeit is megkaptátok, s hogy megnyerte a szimpátiátokat. Az IRO tagságnak s az útlevélnek nagyon örülünk, szenzációs tempóban ment most végül is a dolog. Nem tudjuk ki a Vince bácsi barátja, akinek a levele ilyen hatást váltott ki? [...] A filmesekre vonatkozóan Apunak, amint látszik, tökéletesen igaza volt, hogy a bőrszakSzőnyiné, a Triznya szülőkkel ip4p Pünkösdjén Zebegényben A Triznya szülök, Szőnyiné Jüncsivel, a Barna bázítspár, akinek Jenő nevű fiuk Szőnyi Zsuzsdékkal majdnem egy időben emigrált Ausztriába, Szőnyi nem ért oda időben, mert a fényképezőgép túl korán exponált „ Végre mindenki együtt", a Triznya, Szőnyi és Barna szidok