Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
SZÜCS GYÖRGY: Zivatar előtt, zivatar után / Szőnyi István és az „ötvenes évek"
átfogalmazott csoportozat a Földalatti Népstadion megállójába tervezett Mezőgazdaság és sport című falkép központi elemévé vált. Szőnyi egyik levelében lányának megvallotta: „A mulatságos az, hogy idestova tíz éve házalok ezzel a témával, a munka apoteózisával, mindenféle álnevek alatt próbálom elfogadtatni, s ne adj isten, hogy egyszer is sikerülne. Pedig ezt igazán nagy gusztussal csinálnám." 30 Úgy tűnik, a korszak művészeti korifeusai belátták, hogy Szőnyi szociálisan érzékeny beállítottsága ellenére sem alkatilag, sem művészetének kialakult stílusa alapján nem alkalmas a vérbeli pártfestő feladatkörére, másfelől a művész mindig vigyázott, nehogy valamiféle nyíltan propagandisztikus mű elkészítésével bízzák meg. Közismert az a történet, amikor 1949 decemberében Sztálin születésnapjára egy portré megfestésére akarják rávenni. Szőnyi azzal hátrált ki a feladatból, hogy fényképről ő nem tud festeni, de ha Sztálin elvtárs eljön Budapestre és ül neki, akkor szívesen megcsinálja. 31 Ha a művész életművén belül mérleget vonunk a korszak valamelyest mégiscsak ideologikus termése, a monumentális képek, illetve a „hagyományos" táblaképek, zebegényi részletek, munkajelenetek között, akkor csupán a Honvédelmi Minisztérium számára készített cervek és vázlatok példányai szúrhatnak szemet. Szőnyi itt is megpróbált kitérni a megbízók igényei elől, és első nekilendülésre egy katonák által felügyelt nagyszabású munkajelenetet vázolt fel, de a következő fordulóban már konkrétan az egyes fegyvernemek képi megjelenítését várták el tőle. 32 Nem tudhatta előre, de a csak a művészetre koncentráló magatartás, az elveihez való ragaszkodás meghozta gyümölcsét: szélsőségektől mentes, egyenletes minőséget mutató, időtlenséget árasztó életműve egyik pillanatról a másikra szinte önértékké vált. „Ha Szőnyi István megmutatja nekünk a kerítés tövén egy kis tócsában a végtelen égboltot, azon keresztül a rész és az egész, a jelentéktelen apróságok és a nagy természeti tényezők egységét — ezzel olyan módon gazdagítja dialektikus szemléletünket, a kis dolgokkal való szeretetteljes foglalkozás iránti érzékünket, amiből bárkinek van mit tanulnia" - adta az 1954-es V. Képzőművészeti Kiállításon bemutatott Zivatar után című kép „marxista" értelmezését Háy Károly László. 33 Az 1955-ös VI. Magyar Képzőművészeti Kiállítás tanulságait Bencze László vonta le a következő év elején megjelent hosszabb tanulmányában. Ezen a kiállításon Szőnyi négy táblaképpel és a csepeli posta freskójának vázlataival, kartonjaival szerepelt. Bencze a festőtárs halk, ünnepélyes líráját mélyen átérezve lényegében az egész korszakról mondott ítéletet azáltal, hogy a szocialista realizmus propagandisztikus vadhajtásai ellenében éppen Szőnyi következetes, magas szakmai színvonalú, időtálló művészetét állította a középpontba: „Van ebben a levegőben, ezekben az emberekben valami csöndes és szerény visszavonultság, mint Szőnyi egyéniségében. Nem ágálnak, nem szónokolnak, még csak nem is beszélnek. Érzéseik tartózkodók, gesztusaik csendesek, egész magatartásukat a munka tiszta és szerény erkölcse s a szépség szeretete hatja át. A szín, s a valőr, amely a 30. SZŐNYI ISTVÁN 1949. augusztus 22-én kelt levele Szőnyi Zsuzsának és Triznya Mátyásnak. Szőnyi Isrván Emlékmúzeum, Zebegény, ltsz.: 2006.38.1. (Ld. a kötetben a 38. sz. levél) 31. SZŐNYI ISTVÁNNÉ 1949. december 9—13. kelt levele Szőnyi Zsuzsának és Triznya Mátyásnak. Szőnyi István Emlékmúzeum, Zebegény, ltsz. : 2006.73. (Ld. a kötetben a 68. sz. levél) 32. „Egy raktár rejtett kincsei". Szőnyi István monumentális munkáihoz készült vázlatai. Szőnyi István Emlékmúzeum, Zebegény, 2008. november 6.-2009. február 28. 33. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének II. közgyűlésén elhangzott felszólalások. Szabad Művészet, 1955. 6—7. sz. 339. Érdekes módon később Erdély Miklós is a hireles fesrészet példájának tekintette a művet. Beke László szíves közlése.
