Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)

SZÜCS GYÖRGY: Zivatar előtt, zivatar után / Szőnyi István és az „ötvenes évek"

hasonlítja, korai időszakának aktos képei, a „harmonikus ember" utáni vágy (pl. Hegytetőn, 1925) alapján pedig Uitz Béla, Nemes Lampérth József, Pór Bertalan és Berény Róbert művészetének körébe vonja alkotójukat. A két világháború közötti időszakot értékelve természetesen nem hiányozhatnak a „legszélsőségesebb formalizmusok zsákutcája" vagy a kor „dekadens művészeti törekvéseinek hatása" kitételek sem, amelyekből szerencsére a művész sikerrel lábalt ki. Nem tudhatjuk, hogy a cikk végkicsengése csupán a Szabad Népben kötelező ideológiai sallang, vagy valóban valamiféle továbblépésre ösztönző „segítő szándék", mindenesetre szerinte a megbecsült művész életéből eddig egyetlen dolog hiányzott: „az elmélyült bírálat", melynek eredményeképpen a művész „bátrabban szakítana az időtlenséggel, a passzívsággal."

23 A Magyar Nemzet cikkírója, a Szőnyi-művekhez nagy empátiával közelítő Dutka Mária viszont eleve „reneszánsz méretű szín- és formaképző festő"-nek tartja Szőnyit, akinek művészete messze túlmutat Nagybányán, de a posztimpresszionizmuson is: „Szőnyinél az élet valóságának kifejezése küszködik költői álmokkal. Kapcsolatát a természettel, a valósággal sohasem szakítja meg." A moszkvai mezőgazdasági pavilonhoz készített, a parasztság életét bemutató nagy pannó — ellentétben a Népstadion kartonjával - neki sem tetszik, de mondatai mögött az értő olvasó akár dicséretet is gyaníthatott: „Műve a feladat újszerűsége s a művész eszmei bizonytalansága miatt nem válhatott lelkesítő »indulóvá«."

26 A Vigília kiállítási beszámolója szintén áttekinti a „tónusfestő" Szőnyi egyes korszakait, a nagybányai indulástól a 1920-30-as évek stílusváltozásain keresztül az aktuális jelenig, melynek eredményeit - a többi cikkel ellentétben - igencsak óvatosan kezeli, mintegy mentegetőzve zárójelbe teszi: „Negyedik korszaknak azt neveznénk, melyet a legújabb időkben kezdett a művész, aki a szocialista realizmus problémáival ismerkedett meg. F,7 a pillanatnyi jelenben folyó, s még nem egészen megoldott munkafázisa nem alkalmas arra, hogy máris ítéletet mondjunk róla. Annyit mindenesetre megláthattunk, hogy a művész a színek izzását megtartva, a már-már elváló tónusokat ismét reálisabb kapcsolatba kényszeríti a formákkal. Témakörében pedig még fokozottabban fordult a nép felé."

27 A csokorba szedett, Szőnyiről szóló kritikák összességében tiszteletteljes hangvétele, bíráló, értékelő és bátorító tételeinek belső arányai mindvégig jellemzőek maradtak az átélőknek hosszú, a történeti visszatekintőknek azonban rövid „ötvenes évek" alatt. Egy nem túl hangsúlyos mondat, amely Németh Lajos cikkében bukkan fel, Szőnyi ekkori viselkedésének lényegére tapint rá: „Néhány művének még most is inkább csak a dátuma új, nemcsak formavilága, de tartalma is még a régi."

28 Jó példa erre, hogy az 1937-es párizsi világkiállítás magyar pavilonjába, a Földművelésügyi Minisztérium részlegébe Szőnyi Magyar aratás címmel festett egy nagyméretű falképet. A megváltozott politikai közegben is vállalható volt a téma, hiszen az 1954-es gyűjteményes tárlatán a Kaszafenő paraszt vázlatát is kiállította aktuális falképeinek vázlatai között.

29 Sőt, a kompozicionálisan 25. NÉMETH LAJOS: Szőnyi István gyűjteményes kiállítása. Szabad Nép, 1954. június 15. 3. 26. DUTKA MÁRIA: Szőnyi István életmüve. Gyűjteményes kiállítás az Ernst Múzeumban. Magyar Nemzet, 1954. június 6. 7. 27. D. L. [Dezső László]: Szőnyi István gyűjteményes kiállítása. Vigília, 1954. 8. sz. 445-446. 28. NÉMETH LAJOS i.h. 29. Szőnyi István gyűjteményes kiállítása. Emst Múzeum, 1954. május 22.—június 20. Kiállítási katalógus, 58. sz. Természetesen az a fajra tematikai és stíluspluralizmus már régen megszűnt, amely az 1945 utáni néhány évet jellemezte. Pl. a Nemzeti Parasztpárt lapja, a Szabó Zoltán főszerkesztctte Képes Világ az egyik cikket Pap Gyula Aratás és Malevics Sarlós c. képeivel illusztrálta. MÁRKUS MIHÁLY: Sarló és kasza. Képes Világ, 1945. június 29. old. sz. nélkül.