Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)

Ezerkilencszázötven

most már bedobott Benneteket a vízbe, most már csak úszni kell. De Sica, Ned Mann, s az egyiptomi ismeretsége mind olyan, hogy csak használhat, és sokat lehet tőlük tanulni, pláne hogy látták is Vince mint kezel Benneteket. Milánóban is biztosan jól fogjátok magatokat érezni, s érdekes lesz azt is kitanulni. Feliciéknél tudjátok-e biztosítani a lakást a visszatérésre? Mert írtad, hogy a Szent Évben nehéz szállást kapni. Kár lenne, ha azután nem tudnátok ilyen olcsó helyet találni. [...] Sandro biztosan nagyon fogja sajnálni, hogy a könyvei pár hónapig kénytelenek lesznek várni Rád. Abból, hogy direkt lemos, már valaki által megcsináltakat, látszik, hogy mennyire meg van elégedve a Te munkáddal. Remélem, egyszer mi is megláthatjuk őket. Hogy olyan nagy passzióval csináltad, Neked is hiányozni fog ez a munka, de talán találsz ott is valami hasonlót. [...] Érdeklődhetnél, hogy az ottani festőiskolákban nincsen-e úgy, mint itt is volt régen, olyan esti akt vagy kroki nevezetű tanfolyam, ahová pár fillér lefizetése ellenében bárki bemehet rajzolni. A régi főiskolán korrektúra sem volt, a tanarat látni se lehetett, de volt úgynevezett Szabadiskola is egy magánvállalkozásban, ahol ugyancsak este, bárki bemehetett, de egy tanár, kívánságra, korrigált is. Ha kedved lenne tanulni, próbáld meg, nem kerül az ilyesmi sokba és Apu most messze van Tőled, nem kell félteni a derekadat. De különben is ebben nem volt igaza az Öregnek régen sem, mert a „nagy művészet"-en kívül még rengeteg szükséglet van képzőművészetben, vagyis némi ilyen tudásban, kezdve az újságrajzolóktól, a divatrajzolókon keresztül az illusztrátorokig. Esetleg Milánóban, ahol nem lesz a Sandroféle munkád s jobban ráérsz, ott nézz ennek utána. Ezt csak azért írom, mert némelyik leveledből úgy vettem észre, hogy Matyitói Te is gusztust kaptál s gondoltam, ha ráérsz nem ártana egy kis akttanulmányozás. Holtig tanul a jó pap s Te még igazán nem késtél el semmitől. Szegény Vince, minden jó módja mellett, azt hiszem, szívesen cserélne Veletek, ha még egyszer olyan fiatal lehetne, mint Ti. Apu azt mondja, fiatal korában nagyszerű kedélyű fiú volt. Az öltözködésére ellenben akkor se adott semmit, a nyakkendője akkor is mindig félreállt. Kíváncsi vagyok, hogy szűkszavúsága mellett mit fog ő írni a találkozásotokról, mert azt biztosra veszem, hogy valamit ír. Nagyon örülök, hogy végre személyesen megismert Benneteket s a rákövetkező viselkedése szerint, a legjobb benyomást tehettetek rá. Téged biztosan azért nézett úgy, mert kereste az Apuval való hasonlatosságot, illetve, hogy mennyire tudja utánad Aput maga elé idézni. [...] Pá, pá, továbbra is hasonló jókat kívánunk és szeretettel csókolunk Mindkettőtöket Anyutok Szőnyiné, géppel írva, leltári szám: 2006.Hi.i.